Nem gördült kamion péntek reggel a Downing Street 10. elé, s nem kezdték felrakni rá, ahogyan hagyományosan szokás, az előző napi választást elvesztő lakó holmiját. David Cameron megújíthatja a kormányfői rezidencia bérlését, mindenesetre péntek reggel az ő limuzinja gördült a tory pártszékházhoz, mintegy a miniszterelnöki folytatás jelképeként. S most nem az összement koalíciós partner, hanem egyedül, ám a saját pártja őt hamarosan zsaroló jobbszárnya kegyelméből. Hiszen Cameron pár fős tory többséggel vág bele a kormányzásba, és tábora körül ott ólálkodnak fenyegetően a mandátumokat nem, de sok szavazatot szerző unióellenesek, s ekként irdatlanul nehéz dolga lesz a kormányfőnek megtartani a most emlegetett egyensúlyt. Főleg a kampányban beígért 2017-es – az EU-tagságról szóló – népszavazás közeledtével, mivel a tory táborban is sokan utálják Európát, viszont a most boldog üzleti világ legalább annyira tart az uniós leszavazásától, mint most a Labour szociális költekezésétől.
S akkor még nem is említettem a Skóciában tényleg taroló diadalmas nacionalisták által előrevetített gondokat, a tavaly általuk elvesztett elszakadási népszavazás folytatását „más eszközökkel” (és annak visszahatását éppen az angol konzervatívokra).
Veszteseket viszont annál könnyebben megjelölhetünk, az ő egyértelmű kudarcuk tette tory tarolássá ezt a választást, amely évtizedek óta a legkisebb győzelem. Elsőben is az utolsó órákig holtversenyt kimutató közvélemény-kutatókat, talán még jobban felsültek, mint 1992-ben, amikor Major konzervatívjai okoztak hasonló meglepetést (hogy aztán a tory kálváriává váljon ciklusuk, amelynek végén Blair Munkáspártja történelmi arányú győzelmet aratott). Nehéz persze a pártpreferenciák alapján megjósolni a csakis egyéni mandátumokból összeálló alsóházat. S főleg, amint a minapi izraeli választásokon, az utolsó pillanatban történő elmozdulást a stabilitással kampányoló kormánypárt felé. De a Labour és vezére, a pártjában sokak által a gyengébbiknek tartott Miliband fivér alulmúlta a legrosszabb várakozásokat is: nem érte el még az „alsó határnak” tekintett 260 mandátumot sem. Köszönhetik ezt sokban a skót nacionalistáknak, akik elhódították a Munkáspárt ottani biztos mandátumait is, hogy ironikus módon fő ellenfelüket, Cameront „segítsék”. A közhangulat péntekre virradóra lagymatagnak bélyegezte Ed Miliband kampányát, költöznie tehát neki kell a Labour-székházból. Miként Clegg liberális vezér is nagyot bukott.
A királynő május 27-i – a miniszterelnöki programot jelentő – trónbeszédéig Cameron akár vesztesen is maradhatott volna, hiszen a szavazás másnapján nem akadt mandátumtöbbséggel bíró alternatív kormányfőjelölt, aki a tradíció szerint ma délután mehetne a Buckingham-palotába a megbízatásért, ám péntek délben a királynő a maradó miniszterelnököt fogadta. Elvben ugyan még e trónbeszédprogram és vele a csekély többségű Cameron is elbukhat majd az alsóházban, de az ellenfelek látványos fiaskója nyomán erre nincs esély. De ő is tudja, mennyivel nehezebb lesz a dolga, mint volt eddig.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
