Brutusnak mégsem nevezhető, lévén Trump igazi fia, s ekként a szándékosság is kizárható, ám az kétségtelen, hogy ifjabb Donald döfte az első tőrt apja hátába. Mintegy igazolva a bennfenteseket, akik gúnyosan Fredónak becézik, utalva a Keresztapa Don Corleone kétbalkezes sarjára.
Mert tényleg elképesztő ügyetlenség, hogy e-mail üzenetváltásokkal készítette elő tavalyi találkozóját a Kreml közeli ügyvédnővel, csemegeként a kutakodó újságíróknak, s a reá még veszélyesebb nyomozóknak. Az pedig szinte észbontó (és az önmagára terhelő szavakat magnószalagra mondó Nixonra emlékeztető), hogy Don junior lelkesen felelje a Trump-kampánynak orosz kormányzati segítséget kínáló ajánlatra: „tetszik”. Sikerült is ezzel egy csapásra nevetségessé tennie a papa és az egész csapata majd egyéves tagadását az orosz kapcsolataiknak már a lehetőségéről is. Közte a saját kifakadásait is, hogy mennyire „gusztustalan” ilyen „nevetséges hazugságokat” egyáltalán megpendíteni (idősebb Trump pedig folyvást a „hamis média” kitalációjaként emlegette). Kedden viszont az ifjabb azért volt kénytelen közzétenni e-mail üzenetváltását, mert megtudta, hogy a New York Times erre készül, lévén neki is a birtokában van.
Sokadszor csinálva bohócot a Trumpot vadul védő valóban hamis („tényen túli”) sajtóból, például abból a rádiósból, aki pár órával előbb még harsányan gúnyolta a Timest, hogy alaptalanul fecseg e-mail üzenetekről…
Vagyis a Trump által megrovóan kormányzása nyűgeként emlegetett „orosz sztori” egyre bizarrabb.
Az a jelképes pisztoly mind jobban füstölög.
Tavaly ugyan Trump azon fenekedett, hogy tábora akkor is kitartana mellette, ha valakit lelőne a Fifth Avenue-n, ám kezdenek sokasodni azok a „hullák”. Mentegetői naponta kerülnek kínos helyzetbe, s hol vagyunk még a hivatalos vizsgálatok – eskü terhe alatti – tanúvallomásaitól?
Amikor előbb egymásnak mondanak ellent a bizalmasok, majd netán egymásra is vallanak. Az ügyvédnővel folytatott, no persze „érdektelen” beszélgetésen jelen volt Trump akkori kampányfőnöke és veje is, s az utóbbi máris bajban van, hiszen elmulasztotta ezt megemlíteni kormányzati alkalmazásakor.
De ami a fő: arra immár van bizonyíték, hogy az oroszok ajánlkoztak besegíteni egy amerikai elnökjelölt kampányába, akinek főemberei fogadókészek voltak erre. Amit ifjabb Donaldnak, ha nem egyenesen kötelező, illett volna az FBI-nak jelentenie, hiszen törvény is tiltja elfogadását (hajdan az akkori Moszkvától Kennedy is kapott ilyen, rögvest elutasított ajánlatot, s amikor 2000-ben Gore kampányához eljuttatták az ifjabb Bush titkos kampánykönyvét, ő rögvest átadta a hatóságnak, lévén lopott holmi). S a találkozót összehozó közvetítő kifejezetten utalt magas rangú oroszok Hillary Clintont terhelő adataira, ami egyértelműen kormányszintű beavatkozás az amerikai választásokba. S ha felidézzük a tavalyi fejleményeket, jönnek a hekkeléssel megszerzett demokrata e-mailek (és Trump még biztatja is Moszkvát), méghozzá eme „ártalmatlan” és „csakis” az orosz árvák örökbefogadásáról való eszmecsere nyomán (az adoptálásokat Putyin az amerikai szankciók megtorlásául tiltotta meg, tehát a cserealku sejthető).
Amint Clinton alelnökjelöltje, Kaine mondja, itt már egy sor bűntett, közte a hazaárulás is szóba kerülhet. Kivált, hogy abban az e-mail sorban van egy baljós mondat: a közvetítő tudatja ifjabb Donnal, hogy „elküldhetem az apádnak is”, mármint az orosz ajánlatot. Most a gyanakvóbbak már azt latolgatják, ad-e majd Trump a fiának (vejének) elnöki kegyelmet? De a neki magának (utódjától) esedékes sem alaptalan fantáziálgatás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!