Mit tudott az elnök és mikor tudta? – hangzott majd félszázada Baker szenátor legendás kérdése a Watergate-botrányt vizsgáló törvényhozási testületben, s két évre rá vált bizonyossá, hogy Nixon mindent tudott és kezdettől fogva. Most viszont az a perdöntő kérdés Amerikában, hogy mit titkol az elnök és miért titkolja.
Egy hete emelt vádat Mueller különleges ügyész 13 orosz ellen az amerikai választásokba való bűnös beavatkozásukért. S azóta támad tweetjeivel Trump mindenkit: Obamát, az FBI-t, a kihagyhatatlan Hillaryt, s tagadja kampányának a cinkosságát Moszkva ügynökeivel. De szót sem ejt arról, amire amúgy elnöki esküt tett: Amerika megvédéséről az effajta akciókkal szemben. S amint már eme eskütétel óta, Putyin mintha tabu volna e senkit nem kímélő hadakozónak. Noha nyilvánvaló, hogy – az amerikai titkosszolgálatok által bizonyított – orosz beavatkozás elképzelhetetlen lett volna a Kreml urának jóváhagyása nélkül, Trump a világért sem rója fel neki. Ami a New York Times vezető diplomáciai szemleírója szerint annyit tesz, hogy „Trump elnököt az oroszok teljesen kompromittálták, vagy irdatlanul ostoba, avagy mindkettő egyszerre, de bárhogyan is, nem akarja vagy nem képes megvédeni Amerikát a megosztó és demokráciánkat aláásó orosz beavatkozástól”. Egyszóval mi e rejtély magyarázata?
Utóvégre a főparancsnok mégsem lehetne néma levente sem a megtorló, sem az újabb, immár az idei kongresszusi választásokra is megjósolt orosz akciókat kivédő amerikai ellenakcióban. Míg kedvenc kommunikációs eszközével nagyon is harsány: a vádemelés utáni napon tíz tweetet is megeresztett (emberei meg közben a müncheni biztonsági konferencián győzködték Amerika partnereit, hogy ne törődjenek ezekkel…). S ahogyan eddig sem, most sem zavarta, ha egyik üzenete ellentmondott a másiknak: kárhoztatta Obamát, miért nem tett semmit az orosz beavatkozás ellen, majd megrótta saját nemzetbiztonsági főtanácsadóját, amiért „vitathatatlannak” merte nevezni e beavatkozást. S ahogyan mindig, neki állt feljebb: ha az volt az oroszok célja, hogy ellentéteket szítsanak Amerikában, akkor e sor vizsgálat túltesz legvérmesebb álmaikon is, „halálra röhögik magukat”. Szóval azok Moszkva cinkosai, akik tisztáznák a történteket.
Publicisták szerint Trump védekezése a kacagtató, viszont kitartó próbálkozása az ügyészi és kongresszusi vizsgálatok meghiúsítására korántsem nevetséges, hanem árulkodó. Így csak az viselkedik, akinek nagyon is van titkolni valója. Gyanúsan emlékeztet ez Nixonra, aki végül nevetségessé tette magát védekezésével, de ezzel nem törődött, hiszen igazi – reá nézve terhelő – bizonyítékokat próbált rejtegetni a vizsgálat elől. Az amerikai közéletben találgatnak, vajon Trump mit rejteget? Szexuális, avagy pénzügyi vétkeivel zsarolhatják?
Adótitkait nem véletlenül őrzi makacsul, semmibe véve elődei gyakorlatát: túl sok gyanúra okot adóügylete volt családjának orosz oligarchákkal.
A minap lelepleződött újabb nőügye (egy pornósztárnak Trump ügyvédje fizetett hallgatási díjat, saját zsebéből, naná…) éppenséggel hihetővé teszi a moszkvai kicsapongási sztorit.
Ha valamivel kézben tartják, ha csupán „hasznos idióta”, a Kremlben tényleg röhöghetnek: rajta is, Amerikán is. Vészesen hiányzik egy főparancsnok az atlanti világ kritikus pillanatában. Hiszen az oroszok nemcsak Amerika, hanem szövetségeseinek politikájába is vastagon beavatkoznak, szerte Európában, az interneten, Facebookon éppúgy, mint aktívan pénzelve a szélsőséges, destabilizáló erőket. S mintha ebben az idegháborúban a Fehér Ház már el is esett volna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!