Elképzelni sem tudtuk, hogyan is tudnánk hát felfogni?! Hogy egy ilyen ember egyáltalán elnökjelölt lehetett Amerikában, s aztán meg is választják. Hogy elnök lehet az amerikai történelem erre messze legkevésbé felkészült botcsinálta politikusából, méghozzá olyasvalakit legyőzve, akit Obama – önmagát is beleértve – a legtapasztaltabb jelöltnek nevezett. De ami ennél nagyobb, a New Yorker publicistája szerint igazi amerikai (és tegyük hozzá: világ)tragédia, hogy olyan ember lesz januártól a Fehér Ház lakója, aki csöppet sem habozott rájátszani a legrosszabb ösztönökre.
S akinek győzelme egyúttal – odahaza és a külvilágban – a társadalomra legveszélyesebb erők diadala. Trump üzeneteire mint huszárló a trombitára kapták fel fejüket mindenütt a faji és nőellenes nézetek, a liberális demokrácia írott és íratlan szabályait nyűgnek érző előítéletek hívei és hirdetői, no meg persze a tekintélyuralmi rezsimek urai. A mi kormányfőnk azon örvendezett, hogy a nyugati civilizáció megszabadult a politikai korrektség kötelmeitől, hiszen az nyert, aki azt gátlástalanul vette semmibe.
Mivel Trump kampányát a mexikóiak becsmérlésével kezdte és a Cion bölcseibe illő, az antiszemitizmusra rájátszó hirdetéssel zárta, s szónoklataiból semmi sem hiányzott, ami kedves a szélsőségesek fülének (miként kampánystábjából sem az ilyenek hirdetői), e megszabadulás feltehetően annyit tesz, hogy szabad etnikumokat, vallásokat szidni, nőket semmibe venni.
Sovány vigasz, hogy – ha csak hajszálnyival is – ez mégiscsak Amerika kisebbsége, Trumpot az archaikus elektori rendszer ülteti az Ovális Irodába. Hiszen Wyoming hatszázezer lakosának három is jut belőlük, a negyvenmillió kaliforniainak csupán 55. Clinton, ahogy Obama is (miként másfél évtizede a szintén ekként megvert Gore) természetesen ebbe beletörődött. De képzeljük el, ha fordítva alakul, s az előzőleg választási csalásról papoló Trumpnak lenne szavazattöbbsége, mekkora patáliát csapna a jobboldal. Hiszen Hillary általuk is várt győzelme esetére republikánus honatyák azonnali alkotmányos eljárást helyeztek kilátásba. Tápot adott nekik az FBI igazgatójának példátlan beavatkozása a kampányba, amivel bő héten át lebegtette a vádemelés Damoklesz kardját Clinton feje fölött egy olyan ügyben, amelyben egyszer már tisztázta, s amelyben egy szabálysértést fújt fel a jobboldal főbenjáró bűntetté, maga Trump pedig a – az alkotmányos hatalmi visszaélések sorozatát jelentő – Watergate-botránynál is nagyobbnak. Vajon mekkora szerepet játszott ez a kritikus államok elektori mérlegének pár ezer szavazattal történt átbillentésében? Kilencven esztendeje az első brit munkáspárti kormányt buktatták meg a Zinovjev-levél titkosszolgálati hamisítványával.
Hillary negyedszázados szisztematikus lejáratása kétségtelenül felidézi a boszorkányüldözéseket, s ehhez mérten kellene megítélni az általa elkövetett hibákat. S így azok aligha mentik fel a milliókat, akik – őt bírálva vagy lustaságból – lelazsálták a szavazást (jó hárommillióan kevesebben voksoltak rá, mint négy éve Obamára, s ennek töredéke is elég lett volna az elektori többséghez).
A demokraták, mondjuk így: a baloldal nemcsak abban tévedett, hogy az elmúlt évtizedek fantasztikus társadalmi változásai, már magának az afroamerikai elnöknek vagy a melegházasság tudomásul vételének ténye befejezte az a kultúrharcot, amelyet történetesen Clintonék színrelépésekor hirdetett meg a jobboldal éppen Hillaryt kipécézve. Ennél végzetesebb hiba volt nem észlelni, hogy Trump trombitaszava – „ez az utolsó választási lehetőségünk” – hogyan toborozta a „fehérek Amerikájának” a színesedésétől zsigerileg félőket. A fehér férfiak jó hatvan(!) százaléka szavazott rá, ahogyan a fehér nők 53 százaléka Hillary ellenében a nyíltan macsó Donaldra. Egy fekete kommentátor kifakadása szerint ez lett a fehér visszavágás a fekete elnökért.
Sok oka van Trump győzelmének és Clinton vereségének, de a jobboldal is tévedne, ha Amerika igazi többségének képzelné magát. S ha valamit bizonyít a polgárjogi és egyéb egyenlőségi harcok fél évszázados története, főként kimenetele, ez nem lesz tartósan Trump Amerikája. A kirobbant tüntetések is tanúsítják, hogy bármennyire is kedvező a jobboldalnak a pillanatnyi politikai terep, a trombitásnak aligha sikerül visszacsinálnia a szavazói álmában létező régi Amerikát. A valóságshow-k sztárja hamarosan szembetalálkozik a valósággal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
