Kétfrontos harcba kezdett a héten Donald Trump. Már nemcsak a „korrupt Hillaryt” szidja kampánygyűlésein a republikánusok elnökjelöltje, hanem – még Clintonnál is erősebb szavakkal – a saját pártja őt megtagadó vezéreit. „Rosszabbak Hillarynál” – ismételgeti, ami nagy szó, hiszen rajongói démonként emlegetik a két Clintont, no meg Obamát, aki kedélyesen megszagolta a csuklóját, van-e kénköves szaga.
Félszázada foglalkozom az amerikai politikával, írtam botrányok soráról, de – miként ottani kollégáimnak is – olykor eláll a lélegzetem az idei elnökválasztási kampánytól. Attól, amit ez az ember a tévévitában is művelt. Szavakban és tettekben. Odaültetve vádló nőket, folyton félbeszakítva (jó macsó szokás szerint) ellenfelét, akit különben e heti gyűlésein már ellenségként emlegetett. S ha a nyári konvencióján még csak küldöttei küldték volna dutyiba Hillaryt, e tévévita során már ő is. Trump állításainak cáfolatával már nem is érdemes vesződni: például ezeket a hölgyeket Bill Clinton politikai meghurcolása idején ő maga ítélte el keményen, miként minden korábbi állítását is képes letagadni, videók ide meg oda.
Ez egyszerűen hihetetlen, tényleg nem volt még ehhez fogható. S persze az is, hogy egy Trump egyáltalán eljuthatott idáig. Nekem nincs kétségem, hogy nem juthat be az Ovális Irodába, az esélylatolgatók most majd’ kilencvenszázalékosra taksálják Hillary győzelmét, s az a tíz is csupán elméleti. Mert egy világhatalom politikai és gazdasági elitje ezt egyszerűen nem hagyhatja. Százával „állnak át” konzervatív politikusok, szakértők, a jelölt okkal dühönghet. Dehogy nevetséges összeesküvési teóriákra gondolok: Trump múltjában és személyiségében annyi, elnökségét kizáró tény van, hogy csupán az lehetett kérdés, mennyit kerítenek elő. Mert már nem az országimázs a tét, hanem maga Amerika.
Biztosra vettem, hogy ha felmérési mutatói túl közel kerülnek a Clintonéhoz, ha tehát riasztó kijelentései, ordító rasszizmusa, demagógiája sem volna elegendő lehetetlenné tételéhez, akkor elő kell jönniük adó- és üzleti ügyeinek, s persze e milliárdos playboy és valóságshow- szereplő nőgyalázásainak. S ez utóbbiak láthatóan tényleg tönkreteszik, az amerikai nők túlnyomó többsége fordul ellene undorodva.
Tévedések tragikomédiája idáig jutása. A republikánusok éveken át gátolták Obama elnök kormányzását, propagandistáik hergelték az elégedetleneket, s Trump ezt lovagolta meg ügyesen. Mire pártja észbe kapott, már késő volt. Az előválasztásokon a republikánus elit és a többi elnökjelölt kesztyűs kézzel bánt Trumppal, nem akarván magára haragítani szavazótáborát. Így most vele robognak a szakadék felé. Azok a Trumptól elhatárolódók mentenék a menthetőt, a párt egyéb jelöltjeit. Csakhogy már nemcsak a pártját ejtette túszul, hanem magát Amerikát. Már nemcsak Hillary „bűnöző”, de az egész politikai elit, már nem pártjelölt, hanem ellene irányuló „globális összeesküvéssel” harcoló populista (posztfasiszta?) vezér. Vesztét érezve, mind többször fenyegetőzik a választások elcsalásának vádjával: ne hagyjuk ellopni tőlünk – uszítja tömegeit. Előtte a két tévévita fölényes megnyerésével kérkedik, a felméréseket semmibe veszi, vagyis a saját és hívei virtuális világában győztesnek hirdeti magát. E fura hajviseletű Sámson-imitátor nemcsak pártjára dönti az oszlopokat, hanem Hillary győzelme után is ellehetetlenítheti az amerikai politikát, zsarolva az alkukész republikánusokat és tartósítva a kormány ostromát. Vagyis túszul ejtheti a világot is. E veszélyt csak nagy, vagy inkább óriási Clinton-győzelem csökkenthetné, aminek már vannak jelei.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!