Nem odavalónak nevezte őt is a múlt vasárnapi párizsi menet előestéjén a Le Monde, s Orbán ugyan feltűnően előrefurakodott a politikusok soraiban, ám onnan távozva mintha sietett volna igazolni a tekintélyes újságot. Az ugyan a szólásszabadság csorbítása miatt sorolta be más nem kívánatos vezetők közé, ám miniszterelnökünk a bevándorlás elleni hadjárata elindításával újabb okot adott rá.
Sietett tudatni Európával, hogy bár elfogadta (naná!) az Élysée-palota meghívását, ő valójában Viktor volt a milliónyi Charlie között. Akik a szörnyű merénylet után szempillantás alatt felfogták, kitűzőikkel és tábláikkal pedig hirdették is, hogy a meggyilkolt karikaturistákat a szólásszabadság mártírjainak tekintik, s a rátámadókat – ahogyan azok szellemi hátországát is – az európai szabad véleménynyilvánítás ellenségeinek.
S szerdán sorban állva az újságosstandoknál, a franciák imponáló többsége Charlei-ként vette meg a túlélők Charlie-ját. Ebből a túlnyomó – és bízvást európainak nevezhető – kiállásból farolt ki Orbán, amikor rápattant a kontinentális (és főleg hazai) szélsőjobb paripájára. Ezúttal a pirézek ellen indítva háborút: nyilván ő is emlékezett a tragikomikus felmérésre, hogy hazánkban a többség elutasítja e nem is létező, de gyanús idegennek vélt népcsoportot.
Nálunk nagyságrendileg kisebb gond a bevándorlás, de éppen ezért jöhet kapóra ezúttal is egy olyan harc, amelyben nincs is igazi ellenfél: az IMF ellen is akkor indította, 2010 nyarán, amikor már nem kellett (Bajnai alatt sem) lehívni a hitelkeretéből. Persze a kormánypárti média e heti, a vezéri hívószót követően kibontakozó kampányából már látszik, hogy a menedékkérelmek elutasítása is megteszi majd, ha azoknak főleg tranzitország vagyunk is. Ebben a hadjáratban ugyanis a saját tábor megtartása a cél. A 444 internetes portál össze is szedte, ki mindenki – ultranacionalista, szélsőjobboldali – hirdet hajszálra hasonlót: a Nagy-Albánia híveitől Zimbabwe diktátoráig. Vagyis „Magyarország a magyaroké” (ami nyilván felettébb tetszik a nagyromán nacionalistáknak).
Néhány jobboldali kommentelő már utalt is az „Amerika az amerikaiaké” elvre, mert nem tudja, hogy Monroe elnök azt nem a bevándorlás ellenében hirdette meg (miért is tette volna?!), hanem az akkori európai nagyhatalmakat akarta távol tartani a latin-amerikai beavatkozástól.
Meglehetősen lehangoló, hogy egy magyar kormányfő ennyire tájékozatlanul akarná alakítani nem is csak a hazai, hanem az egész európai politikát. A bevándorlást mint olyant minősítve károsnak, holott a demográfiailag fogyó uniós államok távlatilag összeroppannának enélkül. A migrációból persze adódó számos gond, sőt baj ezért sem készteti a felelős nyugati politikusokat az idegenellenesség meglovagolására, még a szélsőségesek nyomása alatt sem. Hiszen e veszélyes paripát vadul ostorozó magyar kormánypártiakkal ellentétben ők azt is tudják, hogy a terror új veszedelmes hulláma nem az „eltérő kulturális hagyományokból” ered (a londoni és most a párizsi merénylők már ott nevelkedtek), hanem a gazdasági bajokkal fokozódó szociális válságban eredményesebb némelyeknél az iszlamisták csábítása, ahogyan az „őslakosság” körében is a szélsőségeseké.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
