Ennél rövidebb időt már nem is tölthetne Budapesten Merkel, ám az itteni demokráciadeficitet évek óta szóvá tevő magyaroknak – és sejthetően a nyugatiaknak – ez is túlontúl sok. Érzékelhetően mentegetőzik is a német diplomácia, utalgat a magyar kormányfő gyakori berlini látogatásának többéves nem viszonzására, mint amiből kiolvasható a rosszallás, de annak mostani kancellári kifejtésére senki sem számít, a korábban vérmes reményeket tápláló, a retiküljéből akár selyemzsinórt előhúzó hölgyről vizionálók lehangoltan nyugtázzák a „reálpolitikát”.
Hogy az EU közös Moszkvabüntető szankciópolitikai egységének megőrzése mindennél fontosabb az irányító pozícióban lévő Berlinnek. Ami persze mit sem változtat azon, hogy az Orbán-kormányzat a maga diplomáciai diadalaként, uniós szalonképessége bizonyítékaként igyekszik tálalni a tényt: a német kancellár végre-valahára csak beteszi lábát Budapestre, ha úgy jön is, mintha máris menne. Nem mintha ez feledtethetné a megannyi európai (benne uniós) és amerikai elmarasztalást, a német sajtó, sőt kormánypolitikusok bírálatait, közte még a pár merkeli enyje-bejnyét. Vagy e reálpolitikán kesergőket megvigasztalnák az önkényes intézkedéseket éppen emiatt kénytelen-kelletlen módosítgató budapesti kiigazítások. De még az sem, hogy hatalmi törekvéseiben valamelyest csak korlátozták Orbánt.
Ezúttal azonban – a dürrenmatti darabbal ellentétben – az „öreg” hölgyet zsarolják meg, a házigazda vitathatatlanul kihasználja, mint tette eddig is, ha pávatáncával is, hogy nyugati partnerei tisztelik a választási eredményeket, s alternatíva híján méltányolják a budapesti stabilitást. Van elég gondjuk a sok európai – gazdaságilag vagy akár politikailag – ingatag helyzettel (a szintén kiutálni próbált, sajtójukban pellengérre ültetett Berlusconiba is hosszú évekig beletörődtek). Azon ugyan kesernyésen mosolyoghatnak a berlini (és a többi) kormányhivatalokban, hogy Orbán a rádióban azzal kérkedett: nem számít semmilyen kritikára vendége részéről, hiszen abban az európai szalonban ilyen „előzetes” a párját ritkítja, de ettől még meglehetősen lehangoló.
Orbánnak szerencséje is van, hiszen a következő esedékes látogatóját akár le is szerelheti a maga mentegetőzésével: nem is kell „választania” Merkel és Putyin között, megvétóznia az uniós szankciópolitikát, mivel annak nyíltabb ellenzője került kormányra – a ráadásul az oroszokra hagyományosan rokonszenvvel tekintő – görögöknél. Vagyis a pávatánc továbbra is zavartalanul lejthető, amíg a zárt ajtók mögötti esetleges morgolódásokból semmi sem kap hangot a közös sajtóértekezleten, pláne német kormánylépésekben, gazdasági nyomásokban, addig bízvást diadalmaskodhat. Főleg az utolsó pillanatokban sietve megtett engedményei után, amelyek a jelek szerint a német jobboldaliaknak elegendőek a látszat fenntartására.
Miként Orbánnak is.
--------------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
