Könyv jelent meg a héten Párizsban azzal a mellbevágó címmel, hogy „Sarkozy megölt engem”. Lévén a szerzőpáros a Le Monde két munkatársa, a benne foglaltak alighanem vádaskodásnál többnek tekinthetők: jószerivel felidézik Zola legendás Vádolom című cikkét, amely fordulatot hozott a hírhedt Dreyfus-ügyben.
Áprilisig, a francia elnökválasztás első fordulójáig hasonló politikai bombák robbanására bizonyosan számíthatunk, ezt az Élysée – már e könyv előtt is széles körben taglalt – módszerei biztosítják. Durva politikai párbaj lesz ez Sarkozy és baloldali kihívója között, bárki is legyen az. S hogy immár aligha a tavasszal még toronymagas esélyesnek tekintett Strauss-Kahn, az vélhetően szintén bombagyanús. Mert nem kell ahhoz összeesküvés-mániákusnak lenni, csupán látni az elnök és emberei – tényleg a Watergate-botrányt és Nixont felidéző – stílusát, hogy valaki több mint gyanúsnak tartsa azt, ami abban a New York-i szállodában történt, s ami a Sarkozyre legveszélyesebbet távolította el az útjából. Kísértetiesen megvalósítva éppen azt, amit Strauss-Kahn egy korábbi interjújában megjósolt: elő fog állni egy nő azzal, hogy megerőszakolta.
S valóban előállt. Igaz ugyan, hogy utólag már Strauss-Kahnt a nő első szavára letartóztató és meghurcoló New York-i ügyészek is kétkedni kezdtek a nő állításában, ami nem csoda, hiszen el kellene hinnünk a hét-nyolc perc alatt(!) lezajlott nemi erőszak meséjét, ám ez a „megölés”, vagyis tönkretétel is sikerült. S ha számba vesszük, hogy a hotel igazgatója merő véletlenségből befolyásos ember a párizsi kormánypárti körökben, New York rendőrfőnöke pedig történetesen lelkes franciabarát, aki éppen Sarkozy belügyminiszter közbenjárására kapott Becsületrendet, akkor talán megérthető sokak gyanakvása. Hogy netán mégsem csupán piti zsarolók használták ki Strauss-Kahn – amúgy vitathatatlan és politikus esetében persze felelőtlen – gerjedelmét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
