Churchill bízvást ígérhetett csak vért és könnyeket (igaz, s ezt rendre felejtik: a végére győzelmet is), hiszen Anglia háborúban állt, s akként valamennyi angolnak osztoznia kellett az áldozathozatalban, a királyi pár is tanácsosabbnak tartotta London bombázását a fővárosban átvészelni.
A tévékorszak kormányfői viszont érthetően ódzkodnak a rossz hír hozójának hálátlan szerepétől, kivált akkor, ha korántsem mindenki lett a kárvallottja. Idősebbik Bush képes volt sajtóértekezletet összetrombitálni egy jó hír, a munkanélküliségi ráta egytized(!) százalékos csökkenésének bejelentésére (szegény Antallal kitolva, mert a magyar miniszterelnöknek az Ovális Iirodából való távozása után percet sem várt, s így persze „elorozta” az amerikai tudósítókat vendégétől). Viszont az – „ajkairól leolvasható” választási ígérete megszegését jelentő – kényszerű adóemelést ráhagyta pénzügyminiszterére. Ahogyan Nixon is a dollár letérítését az aranyalapról, s sorra a többi elnök is. Legyen a képernyőkön a lecserélhető beosztott fancsali képe. Csak szegény ügyefogyott Carter állt ki a kamerák elé, hogy személyesen adjon hangot a nemzeti rosszkedvnek, meg is kapta érte a magáét. Bezzeg az ezt ki is használó utóda, az örök optimista Reagan eredeti módját választotta a kínos hírek közzétételének: a Fehér Ház sajtótermének falitáblájára délután öt tájban (az esti tévéhíradóknak már későn) tűzték ki a kudarcot bevalló sajtóközleményt, eleinte olykor hatig sem tűnt fel senkinek, csak utóbb kezdték a tudósítók árgus szemmel figyelni.
Horn becsületére legyen mondva, ő bizony odaült a csomagot bejelentő Bokros és Surányi közé, s a későbbi baloldali kormányfők talán erre (meg a horni stabilizáció sikerére) is gondolva felvállalták az egyensúlyteremtők hálátlan feladatát. Orbán viszont, aki az elkerülhetetlen megszorítást szitokszóvá tette és megfosztotta minden racionalitásától, most persze elbujdokolna a saját pakkjának vállalása elől. Pedig a népszerűségi csúcsokról lezuhant öreg Bush a megmondhatója, a saját szavai kérlelhetetlenül üldözik a politikust. Mármint ott, ahol a média nem hagyja azokat feledésbe menni. S amilyen sikert hozott neki az „olvassák le ajkamról: nem lesznek új adók” hangzatos ígérete, úgy kergette a bukásig annak megszegése. Ezért próbálná Orbán jó előre lenyilazni a rossz hírek – számonkérőit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
