Vérszagra gyűl az éji vad, sebzett elnök láttán tülekednek a republikánus elnökjelöltek. Bár még másfél év van 2012 novemberéig, az elnökjelöltségi hosszú menetelést nem lehet elég korán elkezdeni. Valamikor ezt Amerika földrésznyi méretei indokolták, s hogy a sikerhez be kell járni az államokat, ám a modern idők és a kommunikációs forradalmak mit sem változtattak e maratonin.

 
Avar János

A 24/7, vagyis a szakadatlan hírközlés médiavilága pedig még bonyolítja is a politikusok dolgát: a képernyős kavalkádban irdatlanul nehéz tartós ismertségre szert tenni, ami nélkül viszont esély sincs a pártjelöltség megkaparintására (azzal persze már vele jár a hatalmas reklámgépezet beindulása). Jellemző, hogy miközben az amerikaiak is folyton szidják politikusaikat, a már „megcsinált” kongresszusi tag hatalmas előnyt élvez az újoncokkal szemben, a képviselőházat például kilencven százalékban szokták kétévente újraválasztani.

Általában a hivatalban ülő elnöknek is nagy előnye van, lévén eleve biztosított ismertsége, ám az elmúlt három évtizedben kettőt is (Cartert és idősebb Busht) kiakolbólítottak a Fehér Házból. Egy „aranyszabály” szerint a 7,2 százalék fölötti munkanélküliség végzetes az ovális iroda lakójának, s Obama egyelőre kilenc százalékkal küzd. A Papa Busht ilyen helyzetben a másfél évvel azelőtti győztes Öböl-háború (és akkori óriási népszerűsége) sem mentette meg, s Obamának a mai gazdasági prognózisok nem sok jót ígérnek.

Javára szól viszont a (tavaly őszi kongresszusi választások félsikerétől vérszemet kapott) republikánusok szokásos megosztottsága radikálisaik és realistáik között. Reagan elnökként szeretett azzal élcelődni, hogy a nála a jobbkéz nem tudja, mit csinál a szélsőjobbkéz. Márpedig gazdasági bajok idején a rémült szavazók fogékonyak a leegyszerűsítő szólamokat hirdető populistákra. Lám, az Obama 2008-as republikánus kihívójával, McCainnel szemben legtovább kitartó (és kampányára negyvenmillió saját dollárt is ráköltő) Romney most akként kezdte újra, hogy tagadni igyekszik mérsékelt voltát, máris ígérgeti Obama egészségügyi reformjának visszacsinálását, noha az történetesen azt a modellt követte, amelyet az ő kormányzósága idején vezettek be (a pártja ultrakonzervatívjai szemében vörös posztónak számító liberális) Massachusetts államban. Obama és emberei nyilván jobban szeretnék, ha olyan szélsőséges „teapárti” lökné félre Romneyt, mint a McCain által az ismeretlenségből kiemelt Sarah Palin alaszkai exkormányzónő, aki az elmúlt éveket a jobboldali Fox tévéhálózat képernyőjén töltötte. Mert Amerikában „normális időkben” biztosan vesztett a túl liberális (McGovern), vagy túl konzervatív (Goldwater) elnökjelölt. De nem normális idők járnak, s Obamáéknak intő emlék lehet, hogy esztendővel az 1980 őszi elnökválasztás előtt Carter Fehér Házában a túl radikális Reagant remélték – legyőzhető – ellenfélnek.

 

Címkék: költségvetés, Alberto Contador, Alberto Contador, Alberto Contador, Alberto Contador

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!