Óriási szerencséje Orbánnak, hogy az Európai Unió mégsem gyarmattartó, s nem is – amint immár siet ő maga is mentegetőzni – Moszkva, mert akkor feltétel nélkül kellett volna kapitulálnia. Gyarma­tokat és csatlósokat nem tekintettek partnernek, amiként viszont saját állítása szerint Barroso kezelte őt, pedig pénteki rádióinterjúja szerint még gólt is fejelt a bizottság elnökének. Elmulasztotta hozzátenni, hogy szépítő gólt.

 
Avar János

Szokása szerint ezt a behódolást is győzelmének tünteti fel, a szabadságharc ezek szerint hatalmas sikerrel járt, kétségtelenül nagy diadal, hogy a két esztendeje „kipaterolt” és fél éve visszakönyörgött IMF megint hajlandó szóba állni kormányunkkal. Eleinte, a visszakéredzkedés heteiben ugyan még januárra voltak kitűzve e tárgyalások, ám jöttek a sarkalatos törvények és velük a nem uniókonform rezsim berendezése, mit sem törődve a partner Barroso (és Clinton nagyságos asszony) óva intésével, mire Fellegit elkezdték Washingtonban előszobáztatni. Amint értelmetlen volt maga az egész szabadságharc, ugyanúgy oktalanság volt nem „venni” az egész nyugati világ üzeneteit. De a több hónapos tárgyalásjegelés után csak kezdték pedzegetni, hogy megint muszáj engedni, ha próbálják is ezt tagadni hazai használatra, legalább a saját táboruknak. Orbán váltig hangoztatta, hogy a kormány csak a céljai eléréséhez szükséges eszközökről tárgyal. „Mi nem vonunk vissza semmit, nem függesztünk fel semmit, és nem változtatunk semmit.” Vannak céljaink, hogy miként lehet ezeket elérve más döntéseket hozni, „erről hajlandók vagyunk tárgyalni” – tette hozzá. Mivel folyton azt emlegették, hogy céljaik és törvényeik tökéletesen demokratikusak, s szándékai­kat félreértik (az egész világon), most ugyanolyan cinikus könnyedséggel másíthatják meg az e célok „eléréséhez szükséges eszközöket”, ahogyan meghozták.

Az EU nyilván nem utasíthatta el az újabb – mégis csak egy partnerállamtól való – ígérgetést, bármennyire hírhedtté vált is Európa-szerte Orbán kettős beszéde. Visszaengedték hát őt a tárgyalóasztalhoz, de tényleg azt nézik majd, hogy mit tesz és nem azt, mit mond. Reding EU-biztos máris értésre adta, hogy a vita nem rendeződött el, csak jégre tették. „Magyarország csak akkor kap pénzt, ha minden rendben van a törvényi alapokkal” – szögezte le. „Ha egy tagállam nem tartja magát az európai törvényekhez és szerződésekhez, akkor a mi kötelességünk beavatkozni.” S már Budapestre érkezett az Európa Tanács jelentéstervezete is, amely ízekre szedi a médiatörvényt. Vagyis a Nyugat, nem lévén kíméletlen gyarmattartó, úgy tesz, mintha elhinné, hogy itt csupán félreértéseket kell tisztázni, Orbánék nem is akartak az intézményrendszerétől idegen struktúrát létrehozni, s most a pénztámogatásról folyó tárgyalásokkal párhuzamosan partneri tapintattal várja a „kiigazításokat”. Talán még fel is ad majd pár labdát a focimániás kormányfőnek, hadd fejeljen egy-két szépítő gólt. Egy több ezer éves kínai mondás szerint a bölcs hadvezér aranyhidat épít az ellenfélnek meghátrálni. De vajon még hány nem-kapituláció kapitulációt bír el a szabadságharc, a zemberekről már nem is szólva?

Címkék: költségvetés, Alberto Contador, Alberto Contador, Orbán Viktor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!