Többé nem hagyja magát átverni. Amerikáról nem is szólva, amelynek külügyminisztere a nyugati hatalmak vezetői közül elsőként tette nyilvánvalóvá, hogy nem fog beletörődni a magyar demokrácia orbáni eltorzításába. Kicsit noszogatva is az Európai Unió sokáig szőrmentén bíráló vezetőit, akiknek többsége ma azonos pártcsaládba tartozik a budapesti kormánypárttal, s ezért igyekeztek alábecsülni a vészjelzéseket.

 
Avar János

Demokrácia kérdésében Amerika egymást hatalomban váltogató két nagy pártja számára egyaránt nincs pardon (a republikánus Bush még túlzásba is vitte terjesztési erőfeszítését), ha az őszi elnökválasztás nyomán netán gazdát cserélne a washingtoni Fehér Ház, az elvek és gyakorlat számonkérése közép-európai partnerüktől mit sem változna. (A republikánusok elnökjelöltségi vetélkedője már a nyitányon eldőlni látszik, mert a keddi előválasztáson is győztes Romney kihívói kitartanak, s ekként szétcincálják a párthívek körében különben számottevő anti-Romney voksokat, miközben folyamatosan politikai sebeket ejtenek rajta, bőven szolgáltatva kampánymuníciót a demokrata Obamának).

Az önmagasztalásban amúgy verhetetlen Orbán-kormány egyetlen igazi, kétségtelen sikere, hogy mára egységfrontba tömörítette amerikai és európai kritikusait (a jobboldali média szerint ádáz támadóit), akik összehangoltan vágtak bele a segélyre szoruló Budapest megleckéztetésébe. Amikor – a New York Times hírcímével – az IMF-vezér „ultimátumot” adott, vagyis tárgyalási előfeltételeket szabott Orbán küldöttének, azt a brüsszeli bizottság rögvest megkontrázta a maga követelményeivel. S a Financial Times szerint Budapest nem remélheti a valutaalap igenjét, amíg Brüsszel nemet mond Orbán intézményi változtatásaira. Érzékelhető, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján megelégelték a – hazai retorikáját a diplomáciai csábszövegével folyvást összezagyváló – orbáni taktikázást. Ami idehaza túlságosan is bevált, a folytonos jogi trükközés és annak álszent kommunikációja, az láthatóan immár hatástalan a nemzetközi porondon, ahol ráadásul a kompromisszumra alkatilag hajlamos nyugati kormányzatokra is sikerült a saját, az orbanisztáni rendszer kibontakozásától megriadt közvéleményük vigyázó tekintetét ráterelni. Martonyi mentőoffenzívája már elkésett, telenyilatkozhatja a világsajtót kormánya demokratikus elkötelezettségéről, ha a budapesti tettek erre sorra rácáfoltak. Ahogy Lagarde asszonyt sem hatották meg Fellegi ígérgetései, hiszen pár washingtoni háztömbbel arrébb Clinton „nagyságos asszony” mesélhetne neki, mennyit is érnek a közvetlenül Orbántól hallott garanciák.

Hitelre egy teljesen hiteltelenné vált kormányzat szorul, amely közben még most is azzal áltatja fogyatkozó politikai hátországát (és fokozza ekként a nyugati gyanakvást), hogy nincs is igazán szüksége az életmentésre. Ahogy a focipályán mondják, a csatár belefulladt a saját cseleibe. Miközben a sárga lapot a washingtoni-brüsszeli bírópáros már felmutatta neki. Immár a piros lap fenyeget, amit az edzők a lecseréléssel szoktak megelőzni. A makacskodással nem kellene, hogy stílszerű legyek, az államfőt plagizálni.

Címkék: költségvetés, Alberto Contador, költségvetés, Alberto Contador, Orbán Viktor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!