Ahogy az Európai Uniónak meggyűlik a baja a Törökországgal kötött megállapodás végrehajtásával, az unió menekültpolitikájának finanszírozásáról szóló vita is egyre hevesebbé válik. Olaszország uniós kötvények kiadását javasolta, míg Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter az üzemanyagokra kirótt közös adóból fedezné a migráció és az európai határok szigorított őrizetének költségeit.
Mivel az EU-ban gyakorlatilag nincs belső határellenőrzés, logikus megoldásnak tűnik létrehozni egy ilyen közös alapot. A külső határok védelme közös feladat, ami a leghatékonyabban úgy működhet, ha a tagországok osztoznak a költségeken.
Az uniós államoknak emellett a szomszédokkal is együtt kell működniük, hogy a migránsok okozta problémákat kezelni tudják. Ezt tette az EU, mikor megállapodást kötött Törökországgal, és hasonló ügyben tárgyalnak jelenleg Líbiával is. Azonban az unió fellépése csak akkor lehet hatékony, ha a tagállamok összehangolják az álláspontjukat. Ha az adminisztratív háttér már megvan, az uniós külpolitikának saját forrásokra is szüksége lesz.
A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint a menekültek ellátása rövid távon a GDP 0,1 százalékát emésztheti fel. Azonban bizonyos országok ennél nagyságrendekkel többet költenek. Sokkal hatékonyabban működne a rendszer, ha a menekültekkel kapcsolatos költségeket az EU-n kívüli politikák, illetve az unió határőrizeti ügynöksége, a Frontex működési költségeihez csapnák. Nem lehet Görögországra, Olaszországra és más határországokra hagyni, hogy egyedül birkózzanak meg a menekültválság terheivel, és Németországtól vagy Svédországtól sem lehet elvárni, hogy befogadják és támogassák az összes érkező menekültet. Az erőfeszítésnek közösnek kell lennie.
A külső határok védelme és a migrációs politika állandó költséget jelentenek – az olasz javaslat ugyanis azzal számol, hogy továbbra is Európába tartanak majd a migránsok. Az állandó költségek állandó forrásokat igényelnek, és nem lehet őket örökké a költségvetési hiány növelésével fedezni. Tehát jó ötlet egy közös adóból finanszírozni a felmerülő költségeket. A Schäuble által javasolt benzinadó jó irány.
Már csak azért is, mert egy, a szén-dioxid-kibocsátásra kirótt adóval az EU a párizsi klímacsúcson kitűzött céljait is könnyebben elérhetné. Mivel naponta 1,5 millió tonna olajat használnak fel Európában, az adóemelésből elég pénz folyna be a menekültválság kezeléséhez. Habár ezt az európai fogyasztók fizetnék meg, hosszú távon egy jól működő Európával csak nyerni lehet.
Ugyanakkor az olasz javaslat igen helyesen mutat rá a hitelfelvétel fontosságára. A menekültválság költségei idővel változhatnak. Jelentős egyszeri költségei vannak az infrastruktúra kiépítésének, a Frontex megerősítésének és a szükséges felszerelések beszerzésének. A neoklasszikus közgazdasági iskola szerint a magas, nem állandó költségeket hitelből kell fedezni, és az adókat állandó szinten kell tartani.
A megvalósításhoz persze megfelelő jogi és adminisztratív keret szükséges. A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy az EU környezetvédelmi okokból adót szabjon ki. De nélkülözhetetlen a gondos előkészítés, tekintve, hogy ezzel a cselekedetével az EU egy jelentős lépést tenne előre. A klímaváltozás és a migrációs politika is csak közös finanszírozással működhet hatékonyan.
GUNTRAM WOLFF
A brüsszeli Bruegel Intézet igazgatója
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
