Bächer Iván: Az öt éhes ember

Az a kormánypárt, amely fölszámolta a jogállamot, amely skrupulus nélkül hazudik az emberek szemébe naponta, amely cinikus módon megrövidítette a polgárait, amely elképesztő pofátlansággal tömi teli klienseinek zsebét, amely vadállati kegyetlenséggel bánik a szegényekkel és elesettekkel, amelynek vezetői képtelenek európai módon viselkedni, amely párt szégyent hozott Magyarországra Európában és az egész világon.

Hogy lehet ez? Hiszen ebben nincsen semmi ráció.

Éppen azért. Mert nincsen benne ráció.

Az emberek többsége nem a rációt követi. Az emberek többsége az irracionalitáshoz vonzódik. Nem most van ez így, de több száz, több ezer éve. Kenyeret és cirkuszt, ugye. És még kenyér se kell. Elég a cirkusz. A kultusz, a vallás, a hit.

Azt mondja Gyuri, a fideszes:

– Tudom, hogy rosszul csinálják, tudom, hogy lopnak, tudom, hogy bajba sodorják az országot. De akkor is. Az enyéim. Így döntöttem. Számomra ők már adottak. És kész.

– De hát egy párt nem gyerek – mondom.

– Már egy feleség sem az. Hát még egy párt.

– De nekem az – mondja, és mosolyog, és meg nem ing.

Karinthynak van egy szép kis tárcája 1934-ből, nem véletlen az évszám, természetesen. Ebben írja: „Sajnos, az az igazság, hogy egy embert sokkal nehezebb meggyőzni, mint harmincmilliót. Őszinte óráiban a diktátor maga is jól tudja ezt, a minap olvastam egy bizalmas beszélgetését, amiben elárulta szónoki sikereinek titkát: ő úgy beszél, ahogy a legegyszerűbb emberek legelemibb szellemi szükséglete kívánja. Csak az a baj, kérem szépen, hogy sok ezer év tapasztalata szerint a legegyszerűbb ember legelemibb szellemi szükséglete nem az igazság, hanem a babona és az illúzió… Furcsa, fordított krisztusi cselekedet a diktátoré. Jézus öt hallal ötezer embert elégített ki. A diktátor programjától pedig, ami harmincmillió embert tökéletesen kielégít, mint szellemi tápláléktól, éhesen marad az az öt ember, aki ma Európa lelki szükségletét és lelkiismeretét képviseli, szétszórva a világon, mint az egyénben kifejezett s az egész emberiség érdekét felismerő Belátás és Megértés utolsó mohikánjai.”

Így volt, és így is marad.

És nálunk a pártok legfeljebb abban versenyeznek, hogy ki tudja a választókat nagyobb illúziókba kergetni. Persze az úgynevezett baloldalnak még mindig van egy kis lelkiismeret- furdalása, hiszen vezetőinek agyában dereng még valami emlékezete annak, hogy egykor egy olyan mozgalomból nőtt ki, amely törekedett a ráció érvényesítésére. És amíg erre törekedett, nem is jutott hatalomra soha. Ahhoz nevelni kéne a népet ugyanis. Arra pedig még magyar baloldali párt nem ért rá. Úgyhogy mostanra és megint maradt a gáz- és élelmiszer-árcsökkentés és a tandíjmentesség. Mint baloldali program. Amiről ők is tudják, hogy hosszú távon nem teljesíthető.

A jobboldalnak viszont végképp nincsenek skrupulusai. A hivatalos magyar jobboldal száz éve kirekesztő, soviniszta, klerikális, erőszakos és hazug.

És mindenekelőtt ellensége minden rációnak.

És most ez kell a népnek. A hit. Egyebe nincsen ugyanis.

Az az öt éhes ember, a Belátás és Megértés utolsó mohikánjai pedig ne várjanak kosztot semmi diktátortól, párttól, hatalomtól. Nekik maguknak kell azt begyűjteniük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!