Az új kormány a gazdaságpolitikában eddig rendkívül kevés konkrét lépést tett. Ezzel szemben ellentmondó nyilatkozatokkal, szerencsétlen szóhasználatokkal, csekély rugalmasságot mutató magatartásával még a korábbiakhoz képest is szűkítette a magyar gazdaság és így saját maga mozgásterét.
Az elmúlt időszakban a görög adóssággal kapcsolatos aggodalmak az egész EU iránti bizalmat megrendítették. A görögök és számos más ország is erőteljes költségvetési kiadáscsökkentő lépésekre és szerkezeti átalakításokra kényszerült. Ez valamelyest megnyugtatta a pénzpiacokat, de az euró ennek ellenére tavasz óta jelentősen gyengült a dollárhoz és a svájci frankhoz képest. A piacok idegessége fokozottan jelentkezett a viszonylag jelentős külső adóssággal és államadóssággal rendelkező országok, így Magyarország finanszírozásában. A magyar kormány tagjai június eleji teljesen indokolatlan nyilatkozatukkal, júliusban az IMF-fel folytatott tárgyalás érthetetlen megszakításával, majd a 2011-re és a későbbi évekre vonatkozó tervek világos kinyilvánításának halogatásával súlyos terheket raktak a magyar gazdaság vállára. Ezek a szerencsétlenkedések azt tükrözték, hogy az új kormány vagy felkészületlenül sodródik a folyamatokkal, vagy pedig egy eleve megvalósíthatatlan gazdaságpolitikai elgondolással vágott bele a kormányzásba: egy olyan törekvéssel, hogy a költségvetési hiány növelésével, s ezáltal az adósság fokozásával teremtsen nagyobb mozgásteret saját szándékaihoz. Nem tudom eldönteni, hogy ebből a két hibából melyik volt a valóságos, de ez az egész fölöslegesen kerül nagyon sokba az országnak. A szörnyű nyilatkozatok ellensúlyozására három nap alatt kitalált 29 pont egy rövid időre úgy tűnt, hogy megnyugtatja a külföldi és a hazai gazdasági szereplőket. De a részletek mélyebb megismerése után (ahol egyáltalán valami kiderült), világossá vált, hogy a kormányzat elképesztő önhittséggel ragaszkodik saját hirtelen ötleteihez, még akkor is, ha elemzők hada hívta fel a figyelmet arra, hogy azok nem jó megoldások. A kormányzat idén a 29 pont keretében 100 milliárd forint többletkiadást vagy bevételkiesést produkált, legfőképp egy értelmetlen társasági adócsökkentés által. (Azért értelmetlen, mert nem a kiscégek, hanem valójában a nagyok számára csökkentette le az amúgy is nemzetközileg alacsony 19%-os adókulcsot 10%-ra, s eltörölte az ehhez kapcsolódó szabályt, miszerint csak beruházásra vagy innovációra lehet ezt az összeget felhasználni. Így semmi más nem történik, mint egyes, főleg nagyobb cégek adózás után több profitot tudnak realizálni, de ebből nem lesz se modernizáció, se fogyasztás.) Mivel így 100 milliárd forintot kidobtunk az ablakon, ezért irdatlan méretűre sikeredett a pénzügyi szektor különadója. A pénzügyi szektor megadóztatása amúgy is indokolatlan, de a 200 milliárdos adó 4-5-8-szorosa az Európában máshol bevezetett vagy tervezett hasonló adónak. Ilyen méretű adó lényegében eltünteti a magyar bankrendszer nyereségét (az OTP-t kivéve), esetenként már tőkeveszteséget okoz, s arra készteti a külföldi tulajdonosokat, hogy kivonják forrásaikat Magyarországról és csökkentsék a hitelezési aktivitást. Így még nehezebb lesz hitelt kapni, sőt az adó egy részét költségnövekedésen keresztül a pénzügyi szektor áthárítja a vállalkozásokra és a lakosságra. Ezért ez visszafogja a gazdaság fejlődését, ahogy erre rámutatott a GKI, a Költségvetési Tanács, az IMF, az EU és még sokan mások. A 2011-re tervezett adóátrendezés is keresletcsökkentő, mert a magas jövedelműek jövedelme nő, az alacsony jövedelműek jövedelme meg csökken, ami visszafogja a hazai keresletet. Közben a gazdasági folyamatok enyhén javulnak Magyarországon. Az exportszektorok (főleg az ipar) dinamikusan emelkednek, a belföldi kereslet további csökkenése miatt viszont a hazai piacra értékesítők szenvednek. Ennek ellenére a gazdasági szereplők várakozásait tükröző úgynevezett lakossági és üzleti bizalmi indexek mintegy 10 hónapja folyamatosan javulnak. Az enyhén kedvezőbbé váló gazdasági folyamatok és a jelentősen javuló belföldi várakozások viszont romló nemzetközi bizalommal találkoznak. A forint az euróhoz képest jelentősen (kb. 10%-kal) romlott áprilishoz képest. A svájci frank közben még az euróhoz képest is erősödött, így a forint romlása a svájci frankkal szemben 15-20%-ot ért el. Az országkockázatot kifejező CDS-felárunk majdnem duplájára nőtt április óta, míg a régió többi országáé alig változott. Az államadósság kamatterhe szintén számottevően emelkedett, például a legutóbbi államkötvény aukciókon a 3-5-10 éves papírok 100-180 bázisponttal magasabb kamat mellett keltek el, mint 5 hónappal ezelőtt. Mindezek havi több milliárd forintnyi tehernövekedést jelentenek a gazdasági szereplők és a lakosság számára, ha pedig fennmaradásukat tartósan feltételezzük, az százmilliárdokban mérhető tehernövekedést jelentene az ország számára. Az új kormány azt ígérte, hogy intézkedéseivel több százmilliárd forinttal csökkenteni fogja a kamatterheket. Egyelőre ennek az ellenkezője következett be: a kamatterhek százmilliárdokban mérhetően emelkedtek. Magyarország államadóssága a GDP-hez mérten most azért nő, mert a fegyelmezett gazdaságpolitika hiánya miatt a forint gyengült. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy még egy ilyen száz nap ne legyen. Az Európai Unió nyomására az utóbbi napokban a kormány kényszerhelyzetbe került. A világos útmutatás alapján elvállalta azt is, hogy jövőre 3% alatt lesz a hiány, s egyidejűleg reformok kezdődnek meg a kiadási oldalon. Az EU világosság tette, Magyarország nem folytathat pénzügyi szabadságharcot az IMF-fel és az EU-val szemben, ellenkezőleg, pont akkor tudja pénzügyi mozgásterét is növelni, ha folytatja azt a gazdaságpolitikát, amely elvezet az államháztartás modernizált működéséhez és az államadósság rátájának csökkentéséhez. Csak egy ilyen gazdaságpolitika képes megnyugtatni a Magyarországot finanszírozó befektetőket külföldön és itthon egyaránt. Csak egy ilyen gazdaságpolitika visz el oda, hogy elkezdjen megnyugodni az árfolyam, hogy erősebb legyen a forint és ismét mérséklődjenek valamelyest a hitellel rendelkezők törlesztési terhei. Ez egyébként a növekedési kilátásokat is javítaná. Szóval az elmúlt száz nap szörnyű kísérletei, elfuserált nyilatkozatai és balsikerre vezető szabadságharca után végre valódi, földönjáró, egyensúlyőrző és növekedéssegítő gazdaságpolitikát kell kezdeni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!