Bitó László: Fától az erdőt

Márpedig abban az erdőben minden híve számíthat a maga fájára, amelynek reményében a végsőkig kiáll messiása mellett. Nem elég azonban, ha csak azokat szólítjuk meg, akik nem számíthatnak a maguk fájára, azokat is vissza kell csalogatnunk a részvételi demokráciába, akik rőzséhez is alig jutnak.

Szabó Rebeka képviselőnő most azért kondította meg a vészharangot, mert attól tart: a nemzeti parkok feldarabolása azt a hamis kormánypropagandát szolgálja, hogy a Fidesz a kis gazdaságok megerősítését támogatja, és nincs garancia arra, hogy legalább ezek a földbérletek nem fideszes érdekcsoportokhoz kerülnek. Nem ez a lényeg, de szerintem nem is kell ettől tartani: ha már kormánypropagandáról van szó, a parkterületek kiosztása arra is nagyon alkalmas, hogy bizonyítsák, a nem fideszes gazdálkodóknak éppolyan jó esélyük van földbérletek elnyerésére, mint a fideszes nem gazdálkodóknak. És nem kell attól félnie a Fidesznek, hogy klientúrája megsértődik, ha nem ők jutnak ezeknek a földeknek is az oroszlánrészéhez. A „ne mi nyerjük a legtöbbet” – à la Tokaj- Hegyalja – álszerénységre sem lesz szükség: növekvő arroganciájukban Orbánék már rég fittyet hánynak a látszatra. Sőt szeretik fitogtatni a hatalmukat, hiszen ezzel tarthatják félelemben mindazokat, akik nem tartoznak a „hazához” – amely nem lehet ellenzékben. Azt sem bánják, ha ezekből a parkterületekből – esetleg pár száz, esetleg tőzegbányászatra alkalmas, különleges értékű hektáron túl – nem kapnak semmit.

Ezekben a parkokban ugyanis a tulajdonjoggá remélhetőleg sosem konvertálható bérleti jog a nem gazdálkodó oligarchák, a bimbódzó földbárók számára nem képviseli egy töredékét sem azon földek bérleti értékének, amelyek megvételére van okuk számítani. És ez az az erdő a fa mögött, amellyel valóban foglalkoznunk kéne. Nem egymagában az a kérdés, hogy melyik Orbán-közeli oligarchacsalád mennyi állami földet bérelhet az elkövetkező húsz évre, hanem az, hogy mennyit birtokolhat a jövőben. Valójában minden okunk megvan, hogy feltételezzük: ha a Fidesz kormányon marad, vagy valaha is ismét visszatér, hoznak olyan törvényeket, amelyek lehetővé teszik a nemzeti parkokon kívüli bérelt földek megvételét. Természetesen a bérlőknek lesz elővásárlási joguk, méghozzá a valós áron jóval alul. És persze az állam bizonyára alacsony kamatú kölcsönt is fel fog ajánlani bizonyos bérlőknek, hogy akár ezerhektáros birtokokat is megvásárolhassanak. Aztán újabb törvénykezéssel a kölcsönt egy összegben visszafizetőknek elengedhetik a felvett összeg felét, vagy akár háromnegyedét. Így, miután Orbánék teljesen átengedik az ipari termelést a földvásárlásból kizárt külföldieknek, kiépíthetik a maguk agrárbirodalmát – beleértve a vidéki stadionok hálózatát is.

Sokan nem akarták elhinni, hogy a Fidesz-közeli bankbirodalom császára valóban azért adta el bankrészvényeinek jelentős részét, mert a mezőgazdaságba akar befektetni. Pedig Orbánék sok olyan kijelentést tettek, amelyek az agráriumba való nyomulásukra utalnak. Arra, hogy azt saját játszóterüknek tartják, hiszen „földet mindenki vehet, de nem mindenkinek szabad” (lásd Index, 2012. október 9.). A vidéken jó hálózattal rendelkező takarékszövetkezetek lenyúlása is arra utal, hogy Orbánék vidéken akarják felépíteni birodalmukat.

Ideje, hogy meglássuk a gumi(csont) fák – utak és terek átnevezése, hamvak utaztatása, ópusztaszeri és bálványosi látomások – mögött az orbáni víziót: a visszatérést a feudális múltba az ő messiási királykodása alatt. A Horthy-korszak iránti nosztalgia is erről szól, nem pedig valamiféle soha ki nem kristályosodott ideológiához való vonzódásról. Igaz, legalább egy fontos dologban nem lesz visszatérés: miközben a nagybirtokos családok még a harmincas években is magukon viselték kuruc vagy labanc örökségüket, Orbán Viktor ki akarja szorítani a mai – Európa-párti – „labancokat” a földbirtoklásból, hogy egy tiszta „kuruc” hegemóniát hozhasson létre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!