Nem volt könnyű, de már 2012-ben be kellett látnom, hogy a balliberális pártok vezetői sosem lesznek képesek az összefogásra – és ezt nem is várhatjuk el tőlük. Ezért a rendszerváltáskor elfogadott alkotmányos rend és választási rendszer biztosította, hogy az első fordulóban a legkisebb pártok is vetélkedhessenek egymással, a másodikban meg együtt indulhassanak közös ügyeikért.
Amikor a Fidesz a demokratikus alkotmányt felülírta az egypárti Alaptörvénnyel, a liberális demokrácia felszámolásának alapkövét rakta le a kétfordulós választás megszüntetésével. Ezzel a pártok túlélésének lényegévé tették az egymás ellen folytatott küzdelmet, a második forduló feszültségoldó együttműködésének reménye nélkül.
Vannak, akik szerint minden ellenzéki erőnek össze kell fognia, a Jobbikot is beleértve, s ezzel olyan nyomást gyakorolni az illiberális egyeduralomra, hogy feladja önfenntartásának legfontosabb eszközét, a maga számára optimalizált választási rendszert. Ennek semmi esélyét sem látom – de ha megvalósulna is, az ilyen elveket és érzelmeket felülíró „technikai” kényszerösszefogás olyan feszültségeket teremthet, amelyek az esetleges győzelem után elfertőződő sebekben manifesztálódhatnak, és ellehetetlenítenék a kormányzást.
Gyakran halljuk, hogy 2006-ban jobb lett volna veszíteni, mert akkor a Fidesznek sosem lett volna meg a jogállamot leromboló kétharmada. 2018-ban nem szabad úgy nyerni, hogy az ár a kormányzásképtelenség legyen.
Pár hónappal ezelőtt egy találkozón felvetődött a kérdés: lesz-e esélye a demokratikus ellenzéknek 2018-ban? Miután a megkérdezett választási szakember nemmel válaszolt, megadtam a magam válaszát is: lehet, hogy valóban nem lesz esély ’18-ban, de lehet, hogy az lesz az utolsó esélyünk.
Azóta egyre inkább úgy látom, hogy 2022-ben, még egy Fidesz-győzelem után semmi esélyünk sem lesz, mert már jóval azelőtt befejezik hatalmuk 2010-ben megkezdett bebetonozását.
Tehát ’18-ban olyan stratégiával kell indulni, amely nemcsak a választási győzelmet, hanem a demokrácia intézményeinek, a jogállamiságnak a helyreállítását is biztosítja. Egy ilyen stratégiát először 2012. október 26-án ajánlottam a Népszabadságban „Fordított kétfordulós választás” címen. Mivel a további leleplezésektől tartó hatalom elérhetetlenné tette a lap archívumát, „Fordított kétfordulós választás 2018–19” címen újrafogalmaztam a koncepciót (Vasárnapi Hírek, 2016. november 5.).
Ennek a lényege az, hogy nem kell elvárnunk az ellenzéki vagy akár csak demokratikus pártok összefogását. Sőt, a javaslatom épp az ellenkező elven alapul: minimalizáljuk az összeütközésük esélyét! Az elvet a kémiából vezetem le: ha egy oldat összetevői robbanó elegyet alkothatnak, a robbanást az oldat hígításával kerülhetjük el. Ez a politikai életben annyit jelent, hogy az egymás ellen feszülő pártokat a „civilek” olyan tömegével kell felhígítani, hogy az minimalizálja a közöttük kialakuló súrlódásokat. Ezért ajánlottam, hogy a 2018-as választást tekintsük második fordulónak, amelyben a kis pártok nem mérettetik meg magukat egymással szemben, hanem beállnak egy nagy ernyőszervezetbe, amely a kellő időben választási párttá alakul.
Mivel a Fidesz egypárti törvényhozásán alapuló következő választást nem tekinthetjük demokratikusnak, a mandátumát nem fogadhatjuk el egy teljes négyéves ciklusra. Optimálisan abban kell megegyezni, hogy négy hónapon belül létre kell hozni új, jórészt a 2010 előtt hatályban lévőn alapuló választási törvényt, amely lehetővé teszi a demokratikus választásokat még 2018 vége előtt, legkésőbb 2019 első hónapjaiban, s amely a bejutási küszöb leszállításával a kis pártoknak is esélyt ad.
A biztos győzelemhez az eddigiektől eltérő megközelítésre van szükség az idén kezdődő kampányban, amellyel meg lehet nyerni a tradicionális ballib szavazók mellett mindazokat, akiknek elegük van az Orbán–Matolcsy-rendszer létbizonytalanságából, a gazdasági olló unortodox szétfeszítéséből.
Ahogy négy évvel ezelőtt, most sem a Fidesz, hanem az apátia legyőzését helyezném a kampány központjába. Ennek érdekében kerülni kell…
1
az elmúlt hét évben elkövetett vétkek további sulykolását, mert az alkalmat ad a sokkal nagyobb médiafelülettel rendelkező jelenlegi hatalomnak a nyolcévezésre;
2
a maffiázást és a polipozást, mert ezek a küzdelem reménytelenségét testesítik meg;
3
az Orbán-ellenes személyi támadásokat, mert csak megerősítik a hozzá emocionálisan kötődők táborának összefogását;
4
az utalásokat például a Fidesz 2006-ban elkövetett puccskísérletére, mert ennek és a hasonló fasisztoid tetteknek az értelmezését már rég átengedtük a Morvai-féléknek;
5
a már rutinos korrupciós ügyek napi feltárását. Akiket az eddig lenyúlt ezermilliárdok nem fordítottak a Fidesz ellen, azokra a „hét korrupciós ügye” sorozatok inkább érzéktelenítő hatással lehetnek, és a fásultság csak egyre emeli az ingerküszöböt. Ezek helyett a kampány alatt egy-két jól dokumentált ügyet kell nagyon jól felépíteni;
6
az erőfitogtatást, mert ebben nem tudunk túltenni a Fideszen, és leginkább az arrogáns erőfitogtatással vannak torkig az emberek.
Marad tehát a pozitív kampány. Tudom, hogy a javaslataimmal ismét kiteszem magamat a megbélyegző „naiv” jelzőnek, de ezt mindig büszkén vállalom a szó eredeti latin, nativus, vagyis természetes értelmében. Meg aztán a rácsodálkozó naivitást nagy értéknek tartom a dolgok lényegének felismerésében, s ezek közé tartozik a pozitív kampány is. Alapvonásaiból csak példákként említem meg a következőket:
1
Szalézi Szent Ferenc mondását kell szem előtt tartanunk: ,,Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
2
Azokat, akiket az „egyik kutya, másik eb” felfogás tart a velünk szemben állók táborában, csak úgy tudjuk magunk mellé állítani, ha az övéiket nem minősítjük kutyának.
3
A másként gondolkodókat ne úgy akarjuk magunk mellé állítani, hogy szálkát keresünk a szemükben, hanem ismerjük fel bennük a jó szándékot, akkor is, ha csak nagyítóval van esélyünk megtalálni.
4
Hangsúlyozzuk, hogy a nemzet újraegyesítésével olyan tartalékokat mozgósíthatunk, amelyekkel megfékezhetjük a kivándorlást.
5
A reménytelenség legyőzése érdekében meg kell értetnünk, hogy a kulcsterületeken (egészségügy, oktatás) felhalmozódott problémák részben az egyéni kezdeményezés elfojtásából fakadtak. Hirdetnünk kell, hogy az általános apátia legyőzésével az anyagi források pótlása hatványozottan tud majd érvényesülni.
6
Fel kell tételeznünk, hogy az intézményesített korrupció, a korruptokrácia éveiben voltak konformisták, akik csak követték a trendet. Ki kell fejeznünk a reményt, hogy lesznek, akik akkor is követik az új normákat, amikor a legmagasabb szinten is visszatér a becsület becsülete.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
