„Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a p…, valljuk be” – emlékszünk még Horn Gábornak a 2008-as „szociális népszavazás” eredményhirdetése estéjén mondott „helyzetelemző” mondatára.
A Gyurcsány-kormány koalíciós egyeztetésért felelős SZDSZ-es államtitkára megkoronázta azt a politikai realitásérzéket, ami addig is jellemezte pártja egészségügyi reformmal kapcsolatos önkorrekciós képességét és fundamentalizmusát.
A szocialista–szabad demokrata együttműködés kifutását és állapotát illusztrált jelenetben még egy bizonyos, azóta Szijjártó Péterrel „munkakapcsolatban” lévő Kóka János is szereplő volt, aki többször is nyugtázta, hogy veszi őket a kamera, de csak ő tudja, hogy miért nem szólt párttársának: „csendesebben”.
Kevés a lehetősége annak, hogy ahogyan a 2008 tavaszáig az egészségügyi reformhoz tántoríthatatlan ragaszkodó SZDSZ, úgy a vasárnapi nyitva/zárva tartás kérdésében az egykori liberális párttól nem idegen „tudjuk, merjük, tesszük” mentalitással bíró KDNP-s Harrach Péter is ott álljon a tárgyban rendezett népszavazás eredményhirdetésének estéjén, és úgy monologizáljon Semjén Zsolt felé hajolva kamerák környezetében: „Nem azt mondták, Viktor, hanem azt, hogy menj a p…, valljuk be.” Holott megvan annak az esélye, hogy az immáron a Kúria által jóváhagyott MSZP-s kezdeményezés a kudarcot valló „rendszerbontó” népszavazás pótlása vagy egy kormánnyal szembeni általános elégedetlenség kifejezése legyen.
Az ellenzéki pártok mindent meg is fognak tenni ennek érdekében, különösen úgy, hogy a termőföldek értékesítésének tulajdonáról és az állami cégek esetében bevezetendő kétmilliós bérplafonra az ellenzéki pártok a zárva tartásos kérdéssel egy időben gyűjthetnek.
Az utóbbi kérdések esetében kétséges volt, hogy vannak-e a témák a választópolgárok fejében annyira számottevőek és „rendszerszintű” problémaként megépítettek, hogy 120 nap alatt összejöjjön a 200 000 aláírás. Ennek esélye most a hármas gyűjtéssel erősödhet, bár az első kettőre kicsivel kevesebb ideig lehet gyűjteni. A nyitva tartás tehát széles társadalmi támogatottsággal bír, nem egy „partikuláris” vagy kevésbé nagy társadalmi csoport érdeke és kérdése.
Ha és amennyiben az aláírások összejönnek akár mindháromra, úgy meg lehet az esélye egy háromigenes népszavazásnak – függően pl. az aláírások ellenőrzésének sebességétől (vagy négyigenes, ha a kormány behelyezi mellé bevándorlásra vonatkozó kérdését is). Kevéssé elképzelhető az, hogy Áder János, akinek jogköre a népszavazás dátumának kitűzése, ne egy napra tenné őket. Ha csak addig a Fidesz–KDNP nem módosít valamelyik törvényen, nem lép vissza pl. a nyitva-zárva kérdésében.
Kockázatos dolog ugyanis egy népszavazás, politikailag nehéz kimagyarázni egy kormánynak, hogy álláspontja esetleg ellentétes a kormányzottakéval. Különösen egy olyan helyzetben, amelyben a kormányzó párt van: több ágazatban, szakpolitikai területen olyan konfliktusokkal és rendszerszintű válságjelenséggel szembesül, amelyek jelentősebb korrekcióval és partnerséggel aligha kezelhetőek. Ehhez vegyük még hozzá a kormányzás irány- és tartalom nélküliségét, a korrupciós cunamit, a jobboldali világ dezintegráltságát, a „migránskampány” jelenlegi társadalmi immunitását.
Ha(!) minden így marad, és a Fidesz–KDNP egy zászlós hajós, abból semmiféle visszalépéssel nem élő projektje (a vasárnapi nyitva/ zárva tartás) kapcsán szenvedhet vereséget egy egyébként minden valószínűség szerint „kormányváltó hangulatra”, „győzzük le a Fideszt” kampányban, így bár helyrehozhatatlan legitimációs válságba nem kerülhet – lévén jelentős társadalmi támogatottsággal bír –, de sérülhet az erőkormányzás képe, s erősödhet a Fidesz „legyőzhető” narratívája. Egy népszavazás eredménye (még néha érvénytelensége ellenére is) és annak politikai interpretációja túlmutathat magán a konkrét ügyön – ezt Horn Gábor fenti mondata is érzékelteti. Természetesen a 2008-as Gyurcsánykormány helyzete, és a 2016-os orbáni rezsim állapota között több a különbözőség, mint a hasonlóság, ahogyan a politikai és jogi környezet is más. Nem utolsósorban az érvényességének küszöbe ma az összes szavazásra jogosult fele plusz egy fő, míg 2011 előtt egynegyed plusz egy fő volt. Egy bármennyi igenes népszavazás esetén ehhez több mint 4 milliónak el kell mennie, és eredményességhez a felének egy irányban kell szavaznia.
Addig is egyrészt helyzetbe jöhet az ellenzék, másrészt még semmi sem biztos.
BÖCSKEI BALÁZS
A szerző politikai elemző
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
