Egy város halála, ha nem város többé. A temérdek műemléke, kulturális fesztiváljai, városszerkezeti sajátosságai és varázsos hangulata miatt ismert Velence évről évre aggasztóbb problémákkal küzd. Mindenekelőtt az elnéptelenedéssel. Két évtizede még több százezer lakosa volt, ma már csak néhány tízezer. A turisztikai ipar szolgáltatói mindinkább háttérbe szorítják a hajdani városi életet és mindent annak mímelése, egy álváros negédes képének megteremtése alá rendelnek. Velence lassan önmaga témaparkjává válik, s benne minden, ami korábban igazi volt, most hűséges másolat.
Mialatt Velence körül épül már a gát, a város és annak társadalma kiürül. Már kiszorították köztereiről az ott éjszakázó hátizsákos turistákat és komoly küzdelem zajlik a jómódú vendégeket szállító hatalmas luxustengerjáró hajók ellen is. Kétségtelen, hogy különös látványt nyújt, amikor egy-egy ilyen tizenkét emeletes monstrum behajózik és halkan elhalad a Sta Maria della Salute mellett. Monumentális megjelenése miatt a Canal Grande torkolatát uraló templom kupolája apró és törékeny ékszeresdoboznak látszik.
Mit lehet tenni? A máshol sikeresnek tűnő kortárs sztárépítészeti teljesítmények révén új vonzerőt kívántak teremteni és Santiago Calatravára bízták, hogy az elmúlt ezer évben a negyedik kőhidat ő emelje a Canal Grande fölé. Ám a város népe nem volt elragadtatva az üveg és mészkő kombinációjú hídtól – túl modernnek tartották, tüntettek is ellene.
Velence városirányítása elsősorban a kulturális fesztiválturizmusra épít. Mindezt azért, hogy a szállodák kihasználtsága lehetőség szerint minden évszakban kiegyenlített legyen. A fesztiválok közönsége pedig megtölti az éttermeket is. Ördögi kör ez. Külföldinek lenni Casanova és a dogék városában nagyszerű dolog, de valódi velenceit már csak elvétve találni a sikeres fesztiválkoncepciót is kísérő temérdek bazárárus között. A város témaparkká válásában talán éppen ezek az ajándékárusok játsszák a leglehangolóbb szerepet. Kínálatukból kikopnak a hagyományos muránói üveg ékszerek, dísztárgyak, és egyre több a fillérekért Kínában készíttetett álkézműves termék. Az éttermekben, amikor a vendég camerieréért kiált, tízből nyolc esetben olaszul tökéletesen beszélő kínai pincér hozza ki a pizzát, hiszen az egykori velenceiek, akik már a part menti Mestre, Maghera, Jesolo lakói, nem ingáznak vissza a szigetre dolgozni.
A történelmi múlt, az egyedi épített környezet hangulata ma már kevés. Annak érdekében, hogy Velence újra élő város lehessen, új és valódi funkciókat, munkahelyeket generáló, megélhetést biztosító feltételeket kellene kialakítani, hogy a lakosság visszavándoroljon, és a világ egyik legszebb urbanisztikai környezete a következő évszázadokban valódi városként fogadhassa a látogatóit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!