Idén már a harmadik bestseller könyv fest megsemmisítő képet a Trump Fehér Házának kaotikus állapotáról. Mindhárom szerző – egy bulvárújságíró, egy sértett kirúgott tanácsadó és az amerikai média leghíresebb titokfeltárója – „kisúgó” elnöki munkatársak tucatjaitól szedte össze értesüléseit.
Annál is könnyebben, mert az amerikai sajtó szerint még nem volt ennyire kiszivárogtató Fehér Ház az elmúlt félszázadban. Jószerivel Trump összes embere kifecseg mindent. Mivel szerdán a New York Times mindezt megtetézte egy Anonymus, kilétét elárulni nem akaró magas rangú mentegetőzésével, hogy ők a nemzet érdekeinek védelmében tesznek keresztbe eszelős és erkölcstelen elnöküknek, sejthető a kibeszélők motívuma: próbálják megmagyarázni bizonyítványukat, miért is szolgálnak egy ilyen elnököt. Névtelenünk azt is elárulta, hogy köreikben szóba került az alkotmány még sosem használt 25. kiegészítése az alkalmatlan államfő leváltásáról.
De hát a sztárszerző Woodward kedden megjelenő, ám már bőven idézett könyvében nem más, mint a Fehér Ház stábfőnöke, Kelly fakadt ki szűk körben: „Teljesen idióta, felesleges megpróbálni meggyőzni bármiről. Teljesen elgurult a gyógyszere, ez már a bolondok háza.” S Woodward számtalan hasonló lesújtó véleményt idéz Trumpról, teszem azt Matis védelmi miniszterét, aki szerint elnöke egy hatodik elemista szintjén képes felfogni a dolgokat. Nem csoda, ha a könyv legmeghökkentőbb állítása percek alatt bejárta a világsajtót: emberei szabályosan ellopnak iratokat Trump asztaláról, nehogy indulatában aláírjon valami végzeteset… Woodward személye a garancia, hogy – hiába lamentál Trump kitalációkról – ezeket mindenki tényeknek tekinti: a Watergate-botrány híres riporterpárosának egyike azóta belesett jó néhány Fehér Ház kulisszái mögé, nincs magas rangú, ki ne állna szóba vele (a Reagan-korszakban a CIA igazgatója „súgott” neki), s gondosan egybeveti forrásai állításait. S ha valaki három évtizeden át őrizte a fő Watergate-leleplező, a „Mély Torok” titkát (az FBI igazgatóhelyettese volt), annak a kibeszélők nyugodt szívvel árulkodhatnak.
Természetesen Trump is hasztalan követeli a Timestól az „áruló” nevét, ami demokráciaellenes felfogásáról árulkodik (főemberei meg siettek hűségesküt tenni). De nyilván híveit hergeli ezzel, hátha ekként kimenekülhet az immár külső (ügyészek, demokrata ellenzék) és belső (két tűz közé szorult republikánusok) szorongatói ostromgyűrűjéből.
Voltak már közgúny tárgyává tett amerikai elnökök. Fordról elődje, Johnson mondta, hogy nem tud egyszerre járni és rágógumit rágni, mert az meghaladja a szellemi képességeit. Reagant egy off-Broadway-darabban mások által mozgatott fabábuként mutatták be. Ám nekik azért volt annyi eszük, hogy hallgattak okos, rutinos tanácsadókra: Ford Kissingerre, Reagan Bakerre, Shultzra, vagyis tisztában voltak a saját korlátaikkal.
Trump viszont komolyan hiszi, hogy ő mindenkinél eszesebb, ami az eszelősök talán első ismérve. Ügyvédjének például fenekedett, hogy ő igenis tesz tanúvallomást Mueller ügyésznek, mire a jogász próbát tett vele, majd közölte: vagy lemond e botorságról, vagy rabruhára számíthat. Hiszen egy mániákus hazudozó holtbiztosan belefutna a hamis tanúskodás bűntettébe. S ha novemberben a demokraták tényleg megszerzik a képviselőházi többséget, januártól sorra idézhetik be Trump embereit, közte családtagjait, akik feje fölé ugyane Damoklész kardja kerül. Ha tehát őt elnökként védi is az alkotmány, (máris hazugságon kapott) fiát, lányát, vejét nem. Vagyis a lemondással való kimenekülés órája november első keddjén ketyegni kezd.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
