Diktálunk Brüsszelnek?

Nyilván leereszkedően, tesszük hozzá rosszmájúan mi, „nemzetközi baloldaliak”, akik a kormányszóvivő szerint kudarcot vallottunk folytonos fanyalgásunkkal, hasztalan támadtuk az „Európa-szerte elismerést” kivívó soros elnökséget, aminthogy az orbáni alkotmánynak is „nem véletlenül örülnek oly sokan”. Sőt, a vezércikkből még azt is megtudtuk, hogy nem Orbán Viktor és a magyar kormány tanulta meg, hogy miként igazodjon Brüsszelhez, hanem megfordítva. Igaz ugyan, hogy a forrásként citált Wall Street Journal szerint Barrosóék – elkerülendő a magyar elnökség kínos kudarcba fulladását – rájöttek: tényleg többre mennek, ha nem nyilvánosan gyakorolnak nyomást Budapestre, hanem zárt ajtók mögött, de a kincstári propaganda miért is ne állíthatná ezt be akként, hogy kvázi mi diktálunk Brüsszelnek?!

Csak aztán meg ne lepődjünk, mint tavaly ilyenkor, amikor a valós erőviszonyok rácáfoltak e kormányzati kivagyiságra, s nem Brüsszel engedett a deficitcélból, hanem a diktátumok harcias elutasítója. S ne keverjük össze a nyugati politikusok mind több jel szerint fokozódó nyugtalanságát érthető ódzkodásukkal egy rakoncátlan és a demokratikus intézményeket vészesen bontogató, de mégis csak az ő intézményrendszerükbe befogadott ország nyilvános megintésétől. Ezeket a jeleket, médiatörvénytől állampolgárság-kiterjesztésen át alkotmányig a minap itt járt amerikai külügyminiszter diplomáciai szóhasználatánál keményebben sorolta fel a héten egy szenátor a washingtoni kongresszusban. A törvényhozás és kormányzat közös testületének demokrata társelnöke szerint „sajnálatos módon más magyarországi események sötét árnyékot vetettek arra, aminek egyébként örömteli eseménynek kellett volna lenni”, mármint a Lantos Intézet megnyitására és a Reagan-szobor leleplezésére. S baljósan azt idézi, hogy a Velencei Bizottság „levonta a következtetést: »Veszélyben van a demokrácia elve«”. Amit e fél évben (és már előtte is) mind több világlapban leírtak, s amit immár az Európa Tanács tekintélyes testülete is kinyilvánított (és amit raportőrei a héten már nálunk tanulmányoztak), az most a washingtoni Capitoliumon is elhangzott. Ezen pedig sem a kormányzati (enyhén szólva szelektív) hírközlés, de akár a kellemetlenségekből is sikereket varázsoló propagandisták sem képesek változtatni. Nem kellene megvárni, amíg a zárt ajtók mögöttiből nyílttá válik az a nyomásgyakorlás. Ahogy esztendeje is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!