Egészen eltérő világokban éltünk, de a világok néha találkoznak, akár puszta véletlenségből. Mi is így jártunk, és a legjobb barátom lett Molnár Lajos, akitől most búcsúzom. Most elmondják az összes állandóan ismételt hazugságot, amit az egyik oldalon a saját felmentésükre a „balliberálisok”, vagy a másikon a karaktergyilkos fideszesek találtak ki róla, de nem lenne méltó ezekkel foglalkozni.
Én az elmúlt huszonöt év talán egyetlen politikai óriását látom benne, akit olyan törpék próbáltak lejáratni, akik a cipője sarkáig sem értek. Számomra ő testesítette meg a polgári, liberális demokrácia kérlelhetetlen harcosát, ezen belül a könyörtelenül következetes liberálist, aki egyedül volt képes ebben az időszakban részletesen eltervezni és – amennyire hagyták – végrehajtani egy alapvető fontosságú, a polgári demokráciához méltó reformot.
Aki azt hiszi, hogy csak politikai szempontból volt nagy ember, az téved. Ritka a szellemnek és a szellemességnek, az ízlésnek, az emberségnek és a műveltségnek olyan koncentrációja, mint ami Lajosból áradt, és amiből a környezete is táplálkozhatott.
A gyengeségeit is nagyon szerettem. Kevés volt belőlük.
KÁLMÁN LÁSZLÓ,
a szerző nyelvész
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!