Csúcsragadozók

Előbbieket persze csak a népnyelv illeti ezzel a huncutul alliteráló szóösszetétellel, hivatalosan mezei poloskának neveztetnek. Ám hívják őket bárhogy, egy a lényeg: kolóniájuk a hírek szerint idén nyáron rémes méretűvé terebélyesedhet, a tél mérsékelten ritkította meg populációjukat – nem csoda, egyik specialitásuk, hogy petéik akár a mínusz ötvenfokos fagynak is ellenállnak (és bár hiába majmolja a hatalom Putyin autoriter államát, a szibériai tundrákon – úgy hírlik – mégsem élnek poloskák). Szóval jön a rajzás, és a büdös bogarakban, illetve az újrázó rezsimben van valami közös. (Most tekintsünk el nagyanyám szófordulatától, miszerint nagyképű, mint a büdös bogár – noha ez a tömör fordulat akár politikusi jellemrajznak is beillik.) A közös pontot ebben az esetben az jelenti, hogy a „fajtának nincs természetes ellensége”. És tényleg: a poloska – hacsak húsklopfolóval nem lapítják, vagy zsepibe gombócozva vécébe nem vetik (bő öblítéssel) – az istennek sem hajlandó exitálni. A Fidesznek pedig a nekibőszült háziaszszonyok sem árthatnak, legalábbis a választási eredmények ezt mutatják

Úgyhogy, ha úgy tetszik, a kormánypárt a politikai rovarvilág poloskaraja. Megállíthatatlan. Nem véletlen, hogy a rajarcok rekorderek. Itt van mindjárt Orbán Viktor, akit negyedszer emelt miniszterelnökké az Országgyűlés, így, ha kitölti ciklusát, akkor tizenhat éven át gyakorolhatja az országkommandírozás művészetét. Ennyi regnálási lehetőség pedig Tisza Kálmánnak sem adatott – ő tizenöt évet nyomott le miniszterelnökként. Igaz, ebből tizenkét esztendőn át belügyminiszterként is szolgálta az országot, azaz munkamennyiségben vélhetően ő viszi a prímet, de a jelek szerint itt a teljesítmény nem fontos. Ha az lenne, nem lehetne rekorder Mészáros Lőrinc sem. A felcsúti gázszerelő mindjárt az ország legvagyonosabb polgárává küszködi fel magát. Egyelőre ugyan a második helyen szerénykedik, de tekintve, hogy röpke 12 hónap alatt 160 milliárd forinttal hasasodott malacperselye (amiben már 280 milliárd forintot gyömöszölt), jövőre vélhetően ő vezeti a milliárdoslistát.

Már csak azért is, mert építőipari báróként ugyan a stadionépítési megrendelései elapadhatnak, ha megtelt az ország fociarénákkal (például tízfalunként egy – Szent István után szabadon), de új iparág szökik szárba a messzi keleten, olyan, amelyik kiválóan passzol a „Lőrinc-profilokhoz”, legyen szó stadionról vagy turizmusról. Moszkvában, ahol egy hónap múltán dübörögni kezd a focivébé, speciális bordély terpeszkedik a városközpontban: szexrobotokkal kufircolhat a fel- és begerjedt szurkoló (vagy nem szurkoló). A „gépi öröm” tarifája mintegy 20 ezer forint óránként, azaz, ha minden stadionban és hotel mellett működne egy hasonló örömgyár, az már 100 milliárd forinttal hizlalhatná a Mészáros-vagyont. (Ráadásul erkölcsi kifogás sem merülhetne fel a tőkefelhalmozás e formája ellen, hiszen a hatalom definíciója szerint egy család egy férfi és egy nő egysége, akkor megcsalásnak is csak az minősül, ha más nőnél/férfinél keres a família egyik fele örömet/vigaszt.)

Szóval végtelen a lehetőségek tárháza, és amennyiben Orbánon múlik, lesz idő kipróbálni, melyikben rejlik biznisz – a miniszterelnök ugyanis 2030-ig tervez. Addig is, szíves közlése szerint, igazi nagyvadakra akarnak menni (vélhető- en a többes szám a kormánypártokat és a holdudvar tagjait jelenti). Ettől az üzenettől – elsődleges és másodlagos jelentés alapján – fültől fülig vigyorra húzódhat Semjén Zsolt szája. A miniszterelnök-helyettes a jövőben esetleg nem lesz kénytelen beérni csoffadt, domesztikált rénszarvassal, hanem mehet kodiakmedvére vagy szibériai tigrisre. Ha pedig nem sikerül diplomáciai úton lőnie (az említett két nagyvad Putyin birodalmában él), akkor csak arra kell ügyelnie, hogy roppant zsíros koncot juttasson különböző vállalkozóknak, akik cserébe luxusvadászatra viszik, például hímelefánt szívét lőheti át Kongóban. Méghozzá büntetlenül, mert neki sincs természetes ellensége.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!