A politikai beszélők esetében mindig nagy kérdés, hogy hol végződik a nyilvánosságnak szánt „üzenet”, és hol kezdődik az, amiben a politikus valóban hisz.
Ennek megválaszolásában segíthet, ha a folyamatosságra is figyelünk – ha egy politikus változó helyzetekben, változó közönségnek, változó elvárások mellett gyakran előhozza a témát, akkor az valóban a nünükéje lehet. Miközben Orbán Viktor a legtöbb kérésben feltűnő gyakorisággal változtatja az álláspontját és értékeit, beszédeiben és interjúiban az elmúlt években állandóan visszatérő állítás a magyarok kiemelkedően nagyarányú individualizmusa. Okkal feltételezhetjük, hogy ez a gondolat – ahogy azt legutóbb, a múlt heten a Weekly Standardnek adott interjúja is mutatja – a kormányzati elképzeléseinek egyik fontos pillérjét jelenti.
„Valószínűleg a magyar nemzetet lehet a legnehezebben kormányozni (…) Tízmillió szabadságharcos. Ennek vannak előnyei, de a kormányzást megnehezíti.” Mivel általában a beletörődés, letargia, passzivitás és a lemondó önfeladás példáival találkozunk, ez a kijelentés érthetően meglepetést keltett. Amikor az [origo] újságírói utánajártak a kérdésnek, a miniszterelnök sajtófőnöke a már ismert orbáni elgondolásra utalt: Havasi Bertalan sajtófőnök szerint Orbán arra célzott, hogy Európában – Angliát leszámítva – a magyarok a leginkább individualista emberek. Havasi szerint Orbán „nemzetközi értékvizsgálatok alapján vonta le ezt a következtetést a magyarok individualizmusáról”.
Nos, örvendetes, hogy miniszterelnök érdeklődik a társadalomtudományok iránt: kajánkodás nélkül, hasznosabb, ha egy első ember komoly kutatási eredményekre kíván támaszkodni, mint sem madárjósokra, varázslókra vagy a saját háttérintézmények öndicsőítő propagandakiadványaira. Ez esetben az a baj, hogy Orbán teljesen félreértette azokat az eredményeket, amelyre hivatkozik – éppenséggel az értékkutatások általános következtetéseivel ellentététes irányba kormányozza a nemzet – kormánykörökben kedvelt szóhasználattal – gyorsnaszádját.
A magyarok kiugró individualizmusára vonatkozó értékek a holland Geert Hofstede kutatásai nyomán kerültek a közbeszédbe. Hofstede a 60-as évek közepén az IBM kutatójaként figyelt fel arra, hogy a különböző országokban tevékenykedő IBM-részlegeknek mennyire eltérő a szervezeti kultúrája – és innen indult több évtizedes érdeklődése a téma iránt és ez a helyzet határozta meg későbbi kutatásait –, valamint, minként ezt hamarosan látjuk, ez az Orbán Viktort megtévesztő problémák egy részének is az oka.
Hofstede tehát egy olyan kutatási sorozatot vezetett az elmúlt jó negyven évben, amelynek a célja a világ kultúráinak feltérképezése, és ezen kultúrák összehasonlítására alkalmas szerkezetek megtalálása volt. Kétségtelen hogy a kezdetben négy (később ötre bővült) dimenziók egyike az individualizmus, amelyben a magyarok valóban meglehetősen magas, 80-as értéket érnek el, ahogyan ezt bárki láthatja, aki Hofstede honlapjára kattint (http://geert-hofstede.com/ hungary.html).
Mivel azonban Hofstede kutatói fókuszát meghatározta az IBM-es indulás, nem ezerfős reprezentatív mintákat gyűjtött az országokról, hanem ahol volt IBM-leányvállalat ott azoknak, ahol nem, ott hasonlónak tételezett cégek adatait gyűjtötték be munkatársai. Ez Magyarország esetében azt jelentette, hogy Hofstede meglepő adatai egy olyan vizsgálat eredményei, amelyben hat egyetem (Pázmány, Corvinus, Semmelweis, Református Teológia, Görög Katolikus Teológia, Nagyváradi Református Főiskola!!!) összesen 572 hallgatójának megkérdezésén alapultak. Könnyen belátható, hogy ez a sajátos szerkezetű minta még az egyetemisták véleményét sem tükrözi. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemisták véleménye természetesen nem azonos „tízmillió szabadságharcos”, vagyis a magyar társadalom értékeivel. Mindez tehát módszertani szempontból nemhogy ingatag lábakon áll, hanem kóklerség. Mégis, az így nyert adatok impozáns karriert futottak be – ám ettől nem tükrözik jobban a valóságot. Sőt Hofstede magyar munkatársa, Varga Károly, a „Kultúrák és szervezetek” című kötet 2008-as magyarországi kiadásában odáig ment, hogy a szerző engedélyével ezeket a mutatókat lecserélte saját kutatási adataira. Ezek egy IBM-hez inkább hasonló, egy cégen belül lekérdezett ezerfős mintán alapulnak. Beszédes, hogy ezek – a szintén nem problémamentes – adatok az individualizmus dimenzióban megrázóan térnek el az Orbán által képzelt és hirdetett „tényektől”: Magyarország a vizsgált 74 országból éppenséggel a 71, vagyis individualizmus terén a legutolsó Európában.
De nem ez a malőr a legfájdalmasabb – Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadónak végül is nem szakkönyvek olvasása az erőssége –, bár, mondjuk, a Századvégből, ha nem züllött volna azzá, ami lett belőle, valaki rászólhatott volna Orbánra. Az igazi probléma azonban ennél sokkal súlyosabb. Ahogy a modern orvostudomány lenyűgöző teljesítményei sem válnak semmissé az orvosi műhibáktól, úgy a Hofstede-adatok komolytalansága és azok félremagyarázása sem jelenti azt, hogy az összehasonlító értékkutatásoknak ne lenne értelmük. Sőt a világban van jó néhány komoly, szisztematikusan felépített értékkutatás – ez éppenséggel a modern szociológia egyik legfontosabb területe. A legismertebb ilyen összehasonlító kutatások talán a European Value Survey, vagy a World Value Survey – amelyek legutóbbi magyar adatfelvételét a Tárki végezte el 2009-ben. Ezek a kutatások, szemléletesen mutatják be az Európában és a nagyvilágban található kulturális sokszínűséget. (Mellesleg hazánkban ezek sem nem mutatnak kiugróan magas individualista értékeket.) De ambíciójuk még ennél is nagyobb: azokat az utakat, fejlődési pályákat is meg akarják mutatni, amelyek az egyes, nagyon is eltérő kultúrájú társadalmak számára a siker receptjét kínálják. A sokszínűség ellenére, az olyan politikai lépések, mint a felsőoktatás „önköltségessé tétele”, a mindenre kiterjedő államosítás, vagy a jog tiszteletének és a törvényességnek felrúgása, a közintézményekbe vetett bizalom felmorzsolása, nem található meg egyetlen sikeres példában sem. Épp ellenkezőleg: az ilyen lépések meglehetősen kiszámíthatóan vezetnek a bukáshoz. Igaz, ez a bukás bizonyosan nem individualista, hanem együttes, kollektív lesz.
(A szerző szociológus)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!