A jelek azt mutatják: telhet-múlhat az idő, sehogyan sem akar megalapozottá válni az MLSZ 2011-es prognózisa, mely szerint 2020-ra tízezer lesz az átlagnézőszám az NB I-ben. Jó, a határidőig két év még hátra van, de hét szűk esztendő már elszelelt, és a Csányi-korszak második periódusa sem kecsegtet többel, mint az első.
A szövetségi vezérkar 2015-ben még megőrizte optimizmusát – vagy csupán úgy tett, mintha megőrizte volna –, mert a Kánai úti elöljáróság azt hangoztatta: 2017-re nemcsak kulturált körülményeket, de telt házas meccseket is teremt, a klubokat érdekeltté téve a nézőszám növelésében. Másként: a résztvevők „ne törődjenek bele, hogy nincs belőle se veszteségük, se hasznuk, ha több vagy kevesebb szurkoló van”.
Túljárunk már az Andorrával, Luxemburggal fémjelzett 2017-en is, ám végre megfogant egy ötlet: iskolásokat toboroznak vidéki találkozókra. Az idea nagyszerűségéből mit sem vesz el, hogy a gondolatot alighanem a kényszer szülte, mert a lelátók jórészt változatlanul üresen árválkodnak, a tízezres – vagy időarányosan legalábbis nyolcezres – helyett pillanatnyilag 2927-es az átlag. S ez az igazán nem nagy szám az utóbbi évek legjobb „eredménye”, de még csak három forduló ment le. Közvetlen környezetünkben Ausztria 6394-es, Ukrajna 3860-as, Románia 3567-es, Horvátország – amelynek vb-ezüstérmét már-már a magunkénak kellene éreznünk – 2948-as középértéket számlált az előző évad végén, ám látogatottságban a magyar „élvonal” mögött volt Szerbia (2044), Szlovákia (2324) és Szlovénia (1195). Az utóbbi adatokkal azonban nem nagyon lehet vigasztalódni, mert a legmagasabb hazai osztály az érdeklődés tekintetében a skót második ligával (2881) konkurál, és valamelyest elhagyja a lengyel NB II-t (2276).
A belga, valamint a holland másodosztály (4073, illetve 3393) utolérése egyelőre utópia, a német harmadik vonal pedig olyan messze van, amilyen távoli a kapcsolat a huszonegyedik század nemzetközi és magyar futballja között. A legutóbbi – harmadik – forduló mérkőzéseit átlagosan 9868 néző tekintette meg a szövetségi köztársaságban, pedig a világbajnokság súlyos német kudarca különösebb impulzust nem adott a meccsre járáshoz. Némiképp vissza is esett a kereslet: az előző évad végén 10 033 volt a középérték.
Annyi, amennyinek a magyar NB I-ben kellene lennie két év múlva. De azt még mindig gyerekjáték teljesíteni egy másik 2011-es vállaláshoz képest, amely így szólt: 2015-től(!) két magyar klubcsapat szerepeljen az európai tornák csoportkörében, s egyikük a tavaszi folytatást is megérje...
Csak a meccsekre verbuvált ártatlan lurkóknak el ne mondja valahol valaki a forró nyáridőben, hogy ugyan hol az a tavasz!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!