A hét nyilatkozatterméséből rám a legnagyobb hatást az InfoRádió Dózsa Györggyel készített szerdai interjúja tette. Jobb híján hívom az interjúalanyt Dózsa Györgynek, mert a riporter elfelejtette őt bemutatni. Annyit megtudtunk róla, hogy féllábú, hajléktalan, három éve él a Dózsa György úti metróaluljáró egyik telefonfülkéjében.
Úgy került képbe, hogy tőle körülbelül három méterre tartottak sajtótájékoztatót a hajléktalanság problémáiról az LMP képviselőjelöltjei. Somfai Ágnes és Kaltenbach Jenő részletesen szólottak komplex társadalompolitikai intézkedések szükségességéről, hangsúlyozták, hogy ezek kidolgozásába be kell vonni a civil szervezeteket és magukat a hajléktalanokat is. A szociálisan érzékeny képviselőjelöltek sajnos nem vették észre a tőlük pár méterre ácsorgó hajléktalant, ezért a komplex párbeszédsorozat akkor és ott még nem kezdődhetett el. A szemfüles riporter viszont a sajtótájékoztató után mikrofonvégre kapta a fülkelakót, aki meglepően napra kész információkkal rendelkezett a hajléktalantársadalmat fenyegető új veszélyeket illetően. Megfogalmazása plasztikus volt és egyben kifejezte a helyzet abszurditását is: Ki akarják lakoltatni a hajléktalanokat! A riporter kérdésére elmondta, ha ez bekövetkezik, akkor szerez egy sátrat és kiköltözik valahová a főváros környéki erdőségbe. A hajléktalan – mint tudjuk – csúnya kelés a város makulátlan testén. Többféle kúrát alkalmaznak ellene. Az idő- és költségigényes gyógymódok szociális problémaként kezelik a hajléktalanságot, állami és civil szervezetek, egyházak munkálkodnak az elesettek felkarolásán. Mérsékelt sikerrel. Ezt onnan tudjuk, hogy az erőfeszítések ellenére a hajléktalanok száma gyorsan növekszik. Emiatt a türelmetlenebbek tüneti kezeléshez folyamodnak, és igazgatási problémaként kezelve a hajléktalanokat, rendeleti úton igyekeznek megszabadulni tőlük. Kitiltják őket kerületből, városból – vesződjön velük más. De ez a megoldás sem működik, mert az elkergetett hajléktalanok idővel visszaszivárognak. A mostani kormány forradalmian új irányból közelíti meg a problémát. A Belügyminisztérium nemrégiben napvilágot látott jogszabálytervezete a hajléktalanok ügyét az építésrendészeti problémák közé sorolja. A tervezet a közlekedéstől a szoborállításig felsorolja, hogy milyen tevékenységeket lehet közterületen végezni, de ezek között nincs ott az életvitelszerű lakás. Így tehát, ha valakit közterületen lakáson kapnak, akkor simán börtönbe csukhatják. Pintérék jogszabálytervezete nagyjából az építési törmelék szintjén kezeli a lakás nélkül maradt embereket. A társadalom törmelékének, más néven sittjének közterületen történő elhelyezése ezentúl szabálysértési eljárást von maga után. Egy korábban érvénybe lépett Pintér-törvény szerint pedig a szabálysértés elzárással büntethető. Ebben a megközelítésben tehát létezik a szegénységnek olyan foka, amely már büntetendő. A társadalom egy bizonyos mértékig hajlandó tolerálni az emberek nyomorát, mondjuk egészen addig, amíg a lakásukat is el nem veszítik. Innentől kezdve viszont a személyes szabadsághoz való joguk is megszűnik, kriminalizálódnak. Manapság még kilakoltatási moratórium védi azokat a százezreket, akik nem tudják fizetni hiteltartozásaikat, számláikat. De a moratóriumok nem tartanak örökké. Lehet, hogy már erre is készül a törvény? Csak eszükbe ne jusson a tüzes vastrón…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!