Most – amikor „Zsidómentes” felirattal furikázhatnak Budapesten taxik, s most, amikor a több százezer meggyilkolt zsidóra emlékeztető Élet Menetét egy gusztustalan motoros söpredék akarta, akarja megzavarni (Adj gázt! címmel kívánnak végigdübörögni az egykori zsidó gettó területén) – vagyis most, a napokban, írt nyílt levelet Herényi Károly, az egykori MDF egykori frakcióvezető- szóvivő-alelnöke vejének, az országot elhagyni készülő kitűnő zenésznek: Gerendás Péternek.
Gerendás elsősorban a fasizmus naponta érezhető jelenléte miatt készül elhagyni az országot, azért, mert magukat radikális nemzetinek nevezők patkánynak, kampós orrú zsidónak titulálhatják, no meg az őt – a zsidót?, a baloldali embert? – sújtó kirekesztés miatt. Herényi erre a szándékra válaszul írta meg nyílt levelét.
Tisztességes levél. Bátor levél. Fájdalmas levél.
Elkésett levél.
Mert 2001-ben, amikor még nem volt ilyen nagyon divatba idehaza zsidózni, mindenkiben megütközést keltett az az antiszemita tüntetés, amivel a Fradi közönsége fogadta, hogy az „idegenszívű” Várszegi Gáboré lett a Ferencváros csapata. „A Fradi magyar klub, nemzeti kincs. Tegye le a pénzét, aztán húzzon innen!” – így lehetett akkoriban megfogalmazni az átlagos Fradi-drukker lelkiállapotát. Egy riporter meg is kérdezte Dávid Ibolyát, az MDF akkori elnökét, nem mellesleg, a kormány igazságügy-miniszterét, mi a véleménye arról, hogy az FTC tulajdonosát lezsidózták. „Nem értek a focihoz” – rebegte Dávid Ibolya addigi politikai pályafutásának legbutább mondatát…
Akkor Herényi Károly az MDF szóvivője, és egyik legerősebb embere volt. És akkor, igen, akkor kellett volna megírnia ezt a levelet, kedves Herényi Károly, akkor, amikor talán még nem lett volna késő. Mert, ahogy a veje énekli az egyik legszebb dalában: „Vannak idők, mikor menni kell, mikor feltűnik a ház falán a jel”.
Az a jel már 2001-ben is feltűnt minálunk…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!