Lehet végre más?

 Arra a kérdésre, hogy a másfél hét alatt gyűjtött tízezer kopogtatócédulát, hogyan sikerült öt nap alatt húszezerrel megtoldani, a „csoda” tehát a válasz. Bár a kritikusok és a kétkedők másképp szocializálódtak, mégis megpróbálták megérteni a csodát (azaz az elvileg lehetetlent), holott tudjuk, nehéz lesz nekik, hiszen, ha úgy tetszik, „ők nem LMPsek”. A gyűjtés során a Lehet Más a Politika képviselőitől nem volt idegen a nyelvi arrogancia és az önnön felvilágosultságukból fakadó lenézés: a választmány szóvivője szerint az emberek megint majd az utolsó pillanatokban „kapnak észhez”, de egy bizonyosan nagy politikai karrierre hivatott országgyűlési képviselőjük „Látom, nem értitek” felütéssel indította blogjában az ajánlószelvényt leadókat a közterek felé. Valóban nem értjük, sajnos mi másképp szocializálódtunk, lám, így jártunk. De mielőtt felfordulnánk szégyenünkben, fordítsuk meg az érvelést: amennyiben a fentihez hasonló gyanú és ügy árnyéka egy másik párt kapcsán a politika és média napirendjére került volna, vajon hogyan reagált volna az LMP? Elindult volna a leegyszerűsítés, a stigmatizációs gépezet, az összeesküvés- elméletek, a „hát, igen, ezek a nagy pártok” logikai gőzhengere. Így kényelmetlen és kínos jelenség az LMP farizeussága. Míg a tavaszi országgyűlési kampány során a párt azt sugallta, hogy minden rajtuk kívül álló politikai formáció korrupt, antidemokrata és a transzparens működéstől fényévekre áll, addig most az LMP kapcsán el kell fogadnunk a tiszta kezek ajánlószelvény- gyűjtésének bizonyosságát, mert ez az LMP, és hogyan is lehetne mást feltételezni. Az LMP netes aktivistái fizetett bértollnokoknak írják le a párt kritikusait, megkapja beosztását a sunyi szocialista szavazótól kezdve Török Gáboron át minden szkeptikus. Eközben pedig Schiffer András hazugozza a Népszabadságot, sőt jobban akarja tudni, hogy nyilatkozott- e Karácsony Gergely a napilapnak, mint maga a megkérdezett. Ettől a ponttól kezdve pedig Karácsony Gergelyt inkább féltjük Schiffer Andrástól, mintsem kritizáljuk. Holott az LMP-projekt maga volt a tényleges politikai innováció (reménye), legalábbis indulásakor. Míg a jobboldali politológia „kis SZDSZ-nek” titulálta a kezdeményezést, és a szocialista politikusok és a baloldali nyilvánosság azon rúgóztak, vajon bal- vagy jobboldali-e ez a párt – ami nyilvánvaló jele annak, hogy alig értenek valamit a szavazatmaximalizálás logikájából, a politika mint fogyasztás toposzából és az ökopolitikából –, addig az LMP megpróbálta definiálni a politikai ökológia fogalmát és képviseletét. Több mint 100 nap után annyi elmondható, hogy ez a párt körüli szakértőknek és tanácsadóknak valamivel jobban sikerült, mint országgyűlési képviselőinek. Ez alól kivételt képez Scheiring Gábor, akinek gazdaságpolitikai kompetenciája éppannyira megkérdőjelezhetetlen, mint ahogyan az, hogy az LMP megvezette liberális szavazóit a kettős állampolgárság Fidesz–KDNP által beterjesztett verziójának megszavazásával. Bár tart még a „lehet más”-ság divatja (és illúziója), jól láthatóak immáron a párton belüli törésvonalak is. A város-vidék, liberális-konzervatív, urbánus globalizációkritika-vidéki, alternatív mezőgazdaság, Schiffer nélkül-Schifferrel azok a törésvonalak, amelyek hosszú távon megoszthatják a tagságot, a szimpatizánsok körét. Láttunk már példát arra, hogy a törésvonalak tartós konzerválása egy párt totális és visszafordíthatatlan szellemi kiüresedéséhez és szervezeti széthullásához vezet. Az LMPnek idővel választ kell tehát adnia, merre csörög az ideológia diója. Hiszen a politikát mégis csak alapvetően a nagypártok alakítják, az LMP is feltehetőleg azzá kíván válni. A Fidesz – az önkormányzati választási törvény módosításával – megnehezítette a helyzetet a növekedésre, de megkönnyítette azt illetően, mely politikai erővel nincs együttszavazás. Jól látható, hogy egy neokonzervatív fundamentalista kormányzó párt nem különösebben fogja befogadni az LMP-s szakértők társadalom- és nőképét. Nagyobb baj, hogy az LMP-s szimpatizánsok egy része sem. S akkor visszaértünk a törésvonalak kérdésköréhez. Lehet más a politika, de csak akkor, ha tudjuk, hogy mit akarunk. A zöld költségvetés ellenzékből nem fog menni, kormányzati pozícióba jutni pedig tumblr-és blog-bejegyzésekkel még senkinek nem sikerült. Az LMP-s képviselőknek sem fog. A jobb- vagy baloldal közötti választás tehát újra napirendre fog kerülni. Ha akarják, ha nem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!