Ha élne, Arany ma vélhetően nem a 19. század negyvenes éveinek megyei figuráiról írná „víg eposzát”, hanem a „humoros-szatirikus-allegorikus-komikus valami” azokat gúnyolná ki, akik a 21. század demokráciájának alkotmányát – elveszejtik.

 
Avar János

S nagy buzgalmukban, hogy rákényszerítsék az országra a közmegegyezés nélküli, egypárti alkotmányukat, vagyis a maguk múltfelfogását, jövőképét és főként hatalmát, feledik a múlt tanulságát: akik ekként ácsingóztak a történelmi szerepre, azokat a história elrettentő példaként tartja számon.

Miként egyre inkább már a mai demokratikus Európa is. A héten nemcsak mérvadó sajtója kezdte felfedezni, mi is készül Budapesten (a frankfurti konzervatív lap aggálya szerint csak nem tekintélyuralom?!), hanem az Európai Parlament is. S ha a kormánypárt próbált is elővágással (és a szokott hézagos tájékoztatással, „fordítási bakikkal”) elővágni, megint megjósolható, hogy az európai stadionban nem fog menni az egész pályás letámadás (sejthetik ezt ők is, ezért rontott rá sietve a jobboldali média a szocialisták „hazaárulására”). A FAZ aggodalmában ugyanis sokan osztoznak, s a médiatörvény körüli csaták ebből adtak ízelítőt. S az Orbán-alkotmány már az előkészítésének és keresztülhajszolásának módjával, a „nép megkérdezésének” trükkjével az önmaga elleni vád koronatanúja: csak rossz rezsimekben adnak ennyire slamposan a látszatra, s lóg ki mindenhonnan az önkény lólába (tényleg: ha egy népszavazáson legalább kétmillió egybehangzó voksot követelnek, miként elegendő „össznépi” verdiktnek alig kilencszázezer kérdőív?) De még inkább a mai Európába – és a 21. századba – aligha illő tartalma: a német liberális Die Zeit szerint „a legnyugtalanítóbb az alkotmány szelleme”, míg a Merkel pártjához közeli Die Welt is meghökken „a nemzeti pátosztól csöpögő preambuluma” láttán. Talán ezért is próbálták a Fidesz európai képviselői időhiány alibijével eldugni még néppárti kollégáik elől is. Ám Pozsonyban a szlovák nacionalisták (ahogyan megjósolhattuk) már megfújták a harci kürtöt a határon túli szavazati jog miatt, s nyilván valamennyi szomszéd fővárosban olvassák – és sajna: értik – a hazai nacionalisták, sőt helyenként „lélekben” irredenták kedvét kereső szövegrészeket. S ha Budapesten az ellenzéki ellenvetésekkel nem törődve a médiatörvénynél tapasztalt konoksággal akarják kodifikálni a tekintélyuralmi ábrándjaikat, az ismét megjósolhatóan odaülteti hazánkat az európai vádlottak padjára. S Orbánék helyében ezúttal nem bíznék a csupán próbaidős ítéletben.

Címkék: költségvetés, labdarúgás, Alberto Contador, Magyarországi Európa Társaság

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!