Van egy hely a Káli-medencében, amely háromszor is kiérdemelte, hogy Jancsó-film helyszínévé avanzsálhasson: a Kővágóörs felől Köveskál felé tartó út bal oldalán terül el – az útikönyvek szerint terül, valójában nyaranta alig tócsázódik – a Káli-medence elviekben legnagyobb tava, a Kornyi-tó, vagy ahogy a helyiek hívják, Kornyita.
A körülötte tényleg elterülő pusztaság kínált apokaliptikus, kiégett díszletet az Égi bárány allegorikus, politikai misztériumjátékához, az agrárszocialista mozgalmak cigányozó úri társaságokkal benépesített libalegelőihez, az Életünket és vérünket első részéhez, végül pedig a magába poshadt gulyáskommunizmus utolsó éveinek pusztulásáról adott groteszk kor- és kórképhez, a Szörnyek éjszakája gigantikus katasztrófafilmjéhez. Veszprémi Imre szobrász többször és több helyen nyilatkozta, mekkora hatással voltak rá Jancsó Miklós pusztában játszódó filmjei, így hát el is határozta, hogy a Kornyi-tó ürgék lakta környékére szeretné elhelyezni hatalmas, acélcsőből és mészkőből készült, többméteres, ufoszerű szobrait. Az alakokat, kéretlenül, egy képzelt Jancsó-díszletbe álmodta 1986-ban, remélvén, hogy a rendező egyszer majd még visszatér a Kornyi-tó pusztájába, ahol a meztelenül tébláboló lányok, Madaras József, Cserhalmi György és néhány ló mellett csak erősítik a hontalan idegenség érzését. Pechére, mire elintézte, hogy a 240–360 cm-es, négyalakos kompozíció hozzávetőlegesen örökre a pannon kori tenger megkövesedett homokturzására épült öt falu hét templomtornyát vizslathassa, addigra Jancsó befejezte a Szörnyek éjszakájának forgatását, így az Emberi komédia nevet viselő szoborcsoport filmes karrierjének lőttek. Legalábbis, ami a kronológiát illeti. Azóta ugyanis számtalan cikk született arról, miként bukkannak fel Jancsó filmjeiben, pedig ott valójában még a víziójuk se látható.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
