„Egyesztendei gondos munkával sikerült összeállítani egy hibás tesztet, találni egy meglehetősen zavaros szöveget, amiből hiányzott az érveléshez szükséges állítás, valamint két rendkívül rövid lírai művet, amelyekről összehasonlító elemzést ebben az életkorban talán nem is lehet írni” – hallgatom pedagógus édesapámat.
Idén érettségizik az osztálya, és ő, mint lelkes tanár, szívvel-lélekkel és idejét nem kímélve igyekezett felkészíteni ezt az osztályt is (mint annyi másikat előtte) a megmérettetésre. Úgy gondolta, a felkészülés sikerült. De sikerült-e azoknak, akiknek nem a válaszokra, hanem az érettségi kérdéseire kellett volna felkészülniük?
Egy hete nézzük az utcán izgatottan csivitelő vagy éppen az idegességtől remegő, ünneplőbe öltözött érettségizőket. És napról napra jönnek a hírek az egyes tantárgyak feladatsorairól, amik – eddig legalábbis – nem mentesek a hibáktól. Mondhatnánk azt, hogy ilyen esetek minden évben vannak. Vannak, persze, hiszen emberek vagyunk mi is, meg azok is, akik a kérdéseket felteszik. De ahhoz milyen odafigyelésre lett volna szükség, hogy ne két négysoros verset akarjanak elemeztetni a 18 éves diákokkal? Vagy miféle előképzettséggel látható be a tény, hogy a tanulók (és a felnőtt lakosság túlnyomó többsége) még soha életében nem hallott Leszek Kołakowskiról? És ez csak az irodalom volt. Kedden, a matematika érettségin szintén voltak olyan feladatok, ahol nem sikerült egyértelmű kérdéseket feltenni. És jött a szerda, a történelem napja. Amikor újfent sikerült olyat kérdezni, amire két jó válasz is lehetséges, ráadásul a diákoknak azt kellett eldönteniük, hogy milyen jelenség következménye a cigányság számarányának folyamatos növekedése. Három válasz közül kellett megtalálniuk a jót, ezek a „magas népszaporulat”, a „bevándorlás” és a „többségi lakosság számának csökkenése” voltak. Nos, Ön szerint? Ezek után az, hogy mondjuk a pénteki német érettségi feladatsorában volt némi helyesírási hiba, már igazán semmiségnek tűnik. A csütörtök pedig, a pizzát rendelő FBI-ügynökkel és az égből potyogó halakkal (angol érettségi) már tényleg megmosolyogtatja az embert. Már akinek van még kedve nevetni.
A diákoktól elvárják, hogy 12 év tanulás után a lehető legjobban teljesítsenek az érettségin. Elvárható lenne hát a szakemberektől is, hogy kellő tisztelettel és odafigyeléssel állítsák össze a feladatokat. Hogy 12 év munkáját ne egy év felületessége, átgondolatlansága pecsételje meg. Érettség kérdése ez is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!