Trump hazug és erkölcsileg alkalmatlan az elnökségre – hirdeti immár úton-útfélen az általa kirúgott FBIigazgató, akinek kedden megjelent könyve érthetően bestseller lesz, miként Comey is előadósztár országos körútján.
Ha csupán egy menesztett főtisztviselő bosszúhadjáratáról lenne szó, Trump nyugodtan aludhatna a washingtoni (és a jobban kedvelt, saját tulajdonában lévő floridai) „déli Fehér Házban”, ahová előszeretettel invitálja a kormányfőket, a héten is a tokióit. Csak hát Comey példás bűnüldözői pályafutása és legendás pártatlansága szavának nyomatékot ad. Hogy mennyire, azt bizonyítja az elnökválasztás előtti – sokak szerint azt Trump javára billentő – beavatkozása a Hillary Clinton e-mail ügyeit felújító vizsgálattal: hiszen, fejtegeti könyvében, ahogy mindenki, ő is a demokrata jelölt győzelmére számított, vagyis majdani főnöke sérelmére melegítette fel a nyáron már lezártnak vélt témát. Konok karakánsága és évtizedes bűnüldözői tapasztalata áll hát az olyan beszámolói mögött, hogy látogatásán a megválasztott (de még be nem iktatott) Trump csapatánál maffiózókra jellemző légkört érzett, s egy ilyen boss próbálkozásának tekintette a felszólítást a „lojalitásra”.
Csak (stílszerűen) gyaníthatjuk, hogy az exigazgató véleménye korántsem egyedi a bűnüldözői körökben. Erre vall, hogy az igazságügyi hatóságok több szintjének jóváhagyása is kellett ahhoz, hogy a New York-i szövetségi körzet ügyészei lecsaphassanak Trump személyes ügyvédjére, nála házkutatást tartva. Michael Cohen bizalmasként intézte például a női szájak befogását tetemes összegekkel. No, persze csakis saját zsebe terhére, de a lefoglalt iratok és hangszalagok(!) alighanem megzavarhatják az elnök álmát. Pláne annak hírére, hogy a kétes személyi és üzleti ügyeket elsimító ügyvédet már hónapok óta megfigyelik, ami leveleinek olvasását és beszélgetéseinek lehallgatását is jelentheti.
A Trump-csapat orosz kapcsolatait vizsgáló különleges ügyészt az elnök már többször óva intette a személyes ügyleteinek firtatásától, ami jelzi, mitől is tart igazán. De ebből következően rá nézve nem is annyira Mueller veszedelmes, aki vagy tudja – alkotmányos eljárásra is alapot adva – bizonyítani az összejátszást az oroszokkal, vagy sem, hanem ezek a szövetségi bűnügyi tisztviselők. Akiket – ellentétben Muellerrel – ki sem rúghat! Hogyne, a különleges ügyész (Trump által ismétlődően megpendített) kiebrudalása egetverő botrány lenne, ám mégiscsak politikai. Amit a Trump mellett rendíthetetlenül kitartó tábora puccsként fogna fel, elrémítve a republikánus törvényhozókat az alkotmányos eljárástól. A köztörvényes bűnök és nyomozóik viszont más közmegítélés alá esnek.
S noha e New York-i szövetségi ügyészek – az elnöki precedensek okán – meg sem nevezhetnék Trumpot, rá csupán félreérthetetlenül utalva az esetleges Cohen elleni vádindítványukban, s az bírói szakaszba csak a Fehér Házból való távozása nyomán kerülhetne, ez Damoklesz kardját függesztené a feje fölé. Olyan bűnügyek majdani vádlottjaként, amelyekben már nem védenék elnöki privilégiumai. Ha valami, ez serkentheti Trumpot „vádalkura”, tehát lemondásra és az utódjától, Pence alelnöktől „járó” kegyelemre. Lényegében így úszta meg Nixon is a börtönt a Watergate-botrányért, s előzőleg az ő alelnöke, Agnew a maga korrupciós ügyét (abban a percben közölte a baltimore-i bíróval, hogy „nem vitatja” a vádat, amikor a szenátus elnökéhez ért a hivataláról lemondó levele). Tagadhatatlanul bizarr fordulat lenne, de illene e bizarr elnökséghez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
