Hanyas vagy? A válasz nem lehet az, ami Szilágyi Györgyé volt 1976-ban, amikor verse először elhangzott a Kossuthon. (’28-as? Akkor mi félszavakból megértjük egymást.) Most mindegy, hanyas vagy, csak ’68-as ne legyél.
Azt mondta Orbán Viktor Tusványoson, hogy a ’68-asokat el kell zavarni.
Most jönnek ők, a kilencvenesek. Mi ez? Kikről beszél a miniszterelnök? Kinek az arcát kell majd a plakátokra tenni és áthúzni nagy kereszttel?
A szó szoros értelmében vett ’68-asok most legkevesebb 70 évesek. Nem lehet tőlük elvenni a hatalmat, mert nincs náluk. Az egykor valóban ’68-as Joschka Fischer volt német külügyminiszter már rég nincs a politika élvonalában. A színtiszta ’68-as Daniel Cohn-Bendit, a Vörös Dani az előző uniós ciklusban zöld képviselőként még annyiszor ugrott neki Orbánnak, ahányszor csak meglátta, de már ő sincs a „centerpályán”. Sehol senki. Egyébként sem voltak sokan.
Emmanuel Macron francia miniszterelnök, aki Párizs miatt a legérintettebb lehetne, ’68-ban még nem is élt, másrészt visszautasította, hogy az ötvenedik évfordulónak állami ünnepe legyen.
Kire támad Orbán? Aligha azokra, akik a ’68-ban a Prágai Tavaszt lerohanó szovjet és sajnos nem utolsósorban magyar katonáknak parancsot adtak. Ők sincsenek már sehol.
Pedig nem először megy neki ’68-nak, hiszen már 2007-ben kulturális ellenforradalomnak nevezte Tusványoson a 20. század második felének ’89 melletti második legfontosabb esztendejét. Öt év múlva pedig azt mondta, az európai társadalomfejlődés következő szakasza a vallásból átvett, a tízparancsolat szellemében megfogalmazott tradicionális értékekre, a család megerősítésére és a nemzetek reneszánszára fog épülni. Ezt az elképzelést azonban a Magyarországgal szemben álló nyugat-európai politikai elit – amelynek tagjai jórészt a ’68-as generációból kerültek ki – a legnagyobb hevességgel utasítja el – mondta.
A nyugati elit hívószava volna tehát ’68, akárkikből álljon is.
Ezt a koncepciót most megerősítette, egyben bejelentkezett a jövő évi európai választásokra. Még nem tudni, milyen funkcióra, de bejelentkezett.
Kár, hogy ehhez ’68-at használja.
Orbán szerint, „amikor a ’68-asok azt mondták, hogy az egyént a szabadság érdekében meg kell szabadítani a vele született tulajdonságoktól, akkor ilyesmikre gondoltak, mint a nyelv köteléke, a származás köteléke, és a nemi identitás is olyan kötelék, amelytől jobb, ha az ember szabadul. (…) Nincsen jó és rossz, csak attól függ van. Ez a ’68-as életérzés, a kulturális ellenforradalom lényege.”
Nem mondták ezt ’68-ban. Nem viszonylagosan, hanem abszolút gyűlölték az elnyomást. Nem elsősorban az osztályalapú különbségek, a kizsákmányolás indította be őket, hanem a nemi, a generációs, a hivatali, az oktatásban meglévő vagy a faji, a nemzetek közötti durva egyenlőtlenségek. Reagáltak a fogamzásgátló szerek felfedezésére és elterjedésére a szexuális szabadsággal, az elektromos háztartási gépek mindennapossá válására a férj és feleség közötti egyenlőség követelésével, mondván, a nőknek már nem kell a háztartás rabszolgáiként dolgozniuk.
Nem a közösségektől akartak szabadulni, hanem az elnyomó közösségtől. Ez ellen kellene harcolni Európa megmentése érdekében?
Hatalmas karambolra lehet itt számítani. Ugyanis egészen mást értenek ’68-on ott és itt. A New York Times elemzése szerint Keleten (Prágában) a nemzeti szuverenitás, Nyugaton az egyének nagyobb szabadsága volt akkor a tét. A helyzet nem változott. Ma is erről van szó. Csak most ellentétté vált, ami akkor nem volt az. Ezért ’68-at a kelet–nyugati szembenállás szimbólumaként használják, amivel felváltanák az észak–dél különbséget, de még inkább a lehetséges egységet. A kilencvenesek tehát a kelet- és közép-európai rendszerváltókat jelentik. Például Orbánt, aki nem kívülről támadja a Néppártot, melynek lenne talán EP-listavezetője is. Belülről indul harcba a pártcsalád jobbra tolása érdekében. ’68 csak egy hívószó ehhez, még kevesebb tapadással a valósághoz, mint amennyi a menekültügyben volt.
A valóság eközben éli a maga külön életét. Valahogy úgy, ahogy a Hanyas vagy?-ban annak idején Szilágyi György megírta: „Minket eltanácsoltak a középiskolából. Mi korán kezdtünk dolgozni és dohányozni. Mi örökké éhesek voltunk, és ahhoz húztunk, aki enni ad. (…) És együtt bőgtünk anyánkkal, amikor a végrehajtó lefoglalta maradék bútorainkat. Mi láttunk kilakoltatást, utcára kirakott vaságyakat és szalmazsákokat. És szalutáltunk a Hősök emlékműve előtt, ha arra mentünk villamossal.”
Hanyas vagy? Azért kérdem, mert mindez túl ismerős.
Megint nagyban megy a játék.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
