Folyó hó ötödikén este 18 órakor egy percre elsötétült előttem a világ. A magam szerény eszközeivel így csatlakoztam a Blackout for Hungary elnevezésű, a cenzúratörvény ellen tiltakozó nemzetközi kezdeményezés egyre növekvő táborához. A világsajtó, amely sokszor évekig említést se tesz Magyarországról, mostanában felfedezett bennünket.
Az össztűz napok múltán sem enyhült, sőt erősödött. A józsefvárosi piacon a kínai árusok állítólag már azt suttogták, hogy a Zsenmin Zsipao is üres címlappal fog megjelenni a magyar médiatörvény elleni tiltakozásul. A szomszéd sarkon székelő újságárus pedig azzal próbált rám sózni egy méregdrága szexlapot, hogy most vegyek, mert az összes erotikus kiadvány következő száma nyakig begombolt apácaruhába, illetve csadorba öltözött lányokkal fog megjelenni, hogy így tiltakozzon a volt pornóújság-szerkesztő Szalai Annamária főcenzorrá történt kinevezése ellen. Emiatt ugyanis nagyon röstelli magát ez a nem éppen szégyellős szakma. Lehet, hogy ez a fenyegetés volt az utolsó csepp a pohárban?
Orbán Viktor, aki korábban azt nyilatkozta, hogy „eszünk ágában sincs változtatni a médiatörvényen”, most sokkal békülékenyebb húrokat penget. Igaz, nem akármiket vágtak a fejéhez a külföldi kollégák (plusz miniszterek, államminiszterek, meg egy kancellár). Leputyinozták, lelukasenkázták, lepinokkiózták. Talán ez az utolsó lehetett számára a legfájóbb. Egy focistát falábú bábúhoz hasonlítani tényleg tök gáz. (Pinokkió másik jellemző tulajdonsága, notórius füllentés ugyanis nem illik Orbánra, aki még sose hazudott. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy ő maga mondta.)
– Ezek csak ugatják a szájkosártörvényt! – nagyjából ennyiben foglalható össze a magyar kormány védekezése a bírálatok ellen. Szerinte a külföldi újságírók (és persze a miniszterek, államminiszterek, meg a kancellár) úgy mondtak véleményt, hogy nem ismerték a törvényt, hiszen a hét közepéig nem is volt lefordítva külföldire. A nemzetközi sajtó, a miniszterek és államminiszterek tehát am block hülyék. Nem tudják, mit beszélnek. De valamiért Orbán Viktor úgy gondolta, hogy azért a kancellárt meg kell védenie: „Ami a szegény német kancellár asszonyt (Angela Merkel – a szerk.) illeti, őt kabátlopási ügybe keverték – nyilatkozta. – Nem mondott szegény semmit. A német kormány helyettes szóvivője mondta azt, hogy…”
Azon gondolkozom, ezt hogyan fordították le németre. Nem tudom, hogy a német ismeri-e a „kabátlopási ügybe keveredett” szólást. Ha nem, akkor a fordítónak el kellett magyaráznia lábjegyzetben, hogy Orbán ezt nem úgy értette, hogy Merkel kabátot lopott, hanem úgy, hogy inkompetens vezető, ott vágják át, hazudtolják meg szegényt a beosztottai, ahol nem szégyellik. Ez azért mégis csak jobb a kabátlopásnál – vélhetik a kifinomult diplomáciai nyelvben járatosak.
– Egyetlen betű sincs a magyar médiatörvényben, amely ne szerepelne az unió más országainak hasonló reguláiban – így interpretálható a másik jellemző magyar védekezés. Hát, ezt nehéz cáfolni. Sőt. A németeknek például ott van az a gyűlölt umlautos ä-juk, amit, ha szükség van rá, olyan nehéz megtalálni a karaktertáblában, nem is beszélve a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a baltiak és a skandinávok hülye kalapos, farkincás, meg áthúzott betűiről. Na, majd ha ezeket kiirtják, akkor majd mi is változtatunk a saját médiatörvényünkön. Addig coki!
A hazai elemzők azon boronganak, hogy ez a hercehurca óriási presztízsveszteséget okozott az országnak, és találgatják, hogy a politikai ösztönei miatt egyébként dicsért Orbán hogyan mászhatott bele ekkora interkontinentális slamasztikába. Én viszont biztos vagyok abban, hogy az affér hatalmas győzelemként fog bevonulni a Fidesz történelmi almanachjába. Hiszen Orbán azt a célt, hogy féléves elnökségünk alatt egységbe tömörítse a széthullani készülő uniót egyetlen nap alatt teljesítette. Az már csak részletkérdés, hogy a tagállamok nem mögötte sorakoztak fel, hanem vele szemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
