Felmérések szerint ma reggel úgy ébredt a francia választók tíz százaléka, hogy még nem döntött arról, kire adja szavazatát a két elnökjelölt közül. Ebbe a szalmaszálba kapaszkodik a legutolsó, amúgy szorosabb eredményt jósló közvélemény-kutatásokon is bukásra álló, ám persze meglepetést ígérő Sarkozy, ki öt esztendeje boldogan nyugtázhatta, hogy az intézetek akkor nem tévedtek.
Európa mindenesetre baloldali fordulatra számít, hiszen Sarkozyt nemcsak a rossz gazdasági helyzet buktathatja meg, hanem az a „rámenős” jobboldali politikája is, amely túl sok centrumszavazó számára is viszolyogtatóan kíméletlen. (Erről sokat beszélhetne az alig egy éve még biztos nyertesnek számító Strauss-Kahn, aki most okkal mutogathat Sarkozy eszközökben nem válogató módszereire; függetlenül attól, hogy a francia baloldal szerencséje a szexuálisan fékezhetetlen, s ekként botránybiztos politikus belebotlása abba a gyanús New York-i szobalányba). Jellemző, hogy a rendszerint jobbra billenő centrista Bayrou, aki 2007-ben nem árulta el második fordulós voksát, most azzal adott jelzést a maga 9 százalékos szavazótömbjének, hogy bár nem fogadja el Hollande gazdasági elképzeléseit, mégis rá fog szavazni, mert nem támogathatja Sarkozy „erőszakos”, „az értékeinknek ellentmondó” politikáját. Miként nyilván azt sem, ahogyan most udvarolt a szélsőjobbnak. Sejthetően hiába, mert ugyan a Le Pen-táborban a többség azért Sarkozyre készült szavazni, ám az Európát megriasztó első fordulós eredményt elérő új vezér (az előző lánya) vérszemet kapott annak láttán, hogy kampányol az ő politikájuk light változatával az Élysée-palota lakója, s áttörésre készül a júniusi parlamenti választásokon, amihez kedvező lenne a középjobb jelölt bukása.
Ami nyilvánvalóan nemcsak Párizsban hozna politikai fordulatot, hanem Európában is. Arra aligha kell számítani, hogy el is törne a – Közös Piacot, majd az Európai Uniót mozgató – francia–német tengely, ám a Merkozy-érának, a berlini és párizsi jobboldali vezetés e szóval is kifejezett szoros együttműködésének sejthetően vége az Élysée-palotabeli lakócsere nyomán. Már csak azért is, mert a baloldali Hollande hibásnak tartja a gazdaságserkentést elutasító és az uniót immár szociális válsággal (és populista erők előretörésével) fenyegető merkeli politikát. Győzelme tehát nemcsak vitákat ígér Berlinnel, hanem komoly hatással is lesz az ott jövőre esedékes választásokra.
Ahogyan vélhetően még a mi belpolitikánkra is, hiába próbálná a magyar jobboldal Hollande pénzpolitikai kritikáit a maga populizmusával egyezőnek látni: egy szocialista párizsi elnök még kevésbé lehet megértő a budapesti autokratikus kormányzás iránt. Hiszen Orbánék szinte alibiként emlegették Sarkozy kacsingatását a szélsőjobb témáira, miként annak kíméletlen módszereit is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
