Szorongatott helyzetben lévő politikusok értékelték az évet, az országot, saját magukat. Orbán Viktor kormányzása lendületét vesztette, Gyurcsány Ferencnek pedig erősen odaszóltak pártbeli ellenfelei. A miniszterelnök kétszer beszélt, a volt miniszterelnök egyszer, de a percek számát tekintve biztosan utóbbi győzött.
Már több mint egy hónap eltelt azóta, hogy Orbán Viktor a munkanélküliek támogatására, az egészségügyre és a nyugdíjra fordított kiadások megnyirbálását helyezte kilátásba a Wall Street Journalnak adott interjúban. Logikusnak tűnt, hogy a kormányfő e terveket fejti majd ki évadnyitó szónoklataiban. Annál is inkább, mert ő maga jelentette be karácsonykor, hogy március 15-től április végéig csakis alkotmányozás folyik majd az Országgyűlésben, ideje volna hát látni a pontos terveket. Csakhogy a menetrend azóta megdőlt: az alkotmányozás és a gazdasági program időben összecsúszik. Sőt, megindult a programtermelés. A Széchenyi Terv után kidolgozzák a növekedési és stabilitási programot, valamint Orbán megbízta Matolcsy Györgyöt: alkossa meg Magyarország gazdasági újjászervezésének programját. A heveny programgyártás a kormányzás útvesztésének legbiztosabb jele.
Ráadásul a miniszterelnök kénytelen volt elismerni, hogy vannak, akik az új személyi jövedelemadó-rendszerrel rosszabbul járnak. Ezt persze nem mondta ki, de a közszférában dolgozóknak (mindannyiunk, így az érintettek adójából is) fizetett bérkompenzáció, valamint a magánszférában bekövetkezett bércsökkenést „kivizsgáló” akciócsoport létrehozása beismeréssel egyenértékű. Matolcsy György magyar szabadalomnak nevezte az egykulcsos és családi elemet is tartalmazó adórendszert. Igaza lett: ez olyan különleges adócsökkentés, amely 290 ezer forintos kereset alatt bércsökkenést eredményez. Orbán most „megvédené” a munkavállalókat, mégpedig úgy, hogy a bérkompenzációt a munkaadókkal fizettetné ki. Ezt nevezte Gyurcsány extraadónak, amelynek összértékét 450 milliárd forintra taksálta.
Amúgy is megfigyelhető volt, hogy Gyurcsány beszéde jóval konkrétabb volt, mint ellenfeléé. Progresszív adózásról, vizitdíjról(!) egyaránt szó esett. Ezzel Gyurcsány alighanem annak az elvárásnak kívánt megfelelni, hogy ő továbbra is programmal, világképpel, cselekvési tervvel rendelkező politikus. S ezzel máris beszéde lényegénél vagyunk: az MSZP-n belüli helyzeténél.
A vizitdíj emlegetésén kívül Gyurcsány álláspontja szinte mindenben azonosnak bizonyult az MSZP-ével; hasonlóan tavaly márciusi kampánybeszédéhez. Mesterházy Attila egy nappal korábban használta a rendszer-ellenzékiség kifejezést Orbán Viktor politikájával szemben, bár legelőször talán Gyurcsány írta le nyilvánosan, szerdai blogbejegyzésében.
Gyurcsány politikai tőkéje jelenleg három elemből áll. Egyrészt, közéleti jelenléte hasznos a Fidesz számára: a „gyurcsányozás” azonnali fideszes reflex, mikor elfogynak az érvek. Másrészt, Gyurcsány négy és fél évig volt miniszterelnök és továbbra is aktív politikus – Horn Gyula is gyakori nyilvános szerepet vállalt 1998 után. Harmadszor, Gyurcsányról mindenki tudja, hogy nem elégedett a helyével, hogy akar valamit. A mindezek miatt ráirányuló figyelem tartja politikailag életben. Mindenki azzal főz, amije van, Gyurcsány ezeket a tényezőket igyekszik hasznosítani. Fontos számára, hogy forgassa a nevét, hogy találgatás és várakozás övezze, mit fog mondani. Mert azt, hogy nem akar új pártot, s hogy a 2012-es kongresszuson megpróbálja megváltoztatni az MSZP-n belüli erőviszonyokat, tudtuk a pénteki beszéd előtt is.
Az elmúlt évtized két legjelentősebb politikusa egyaránt meghackelte a sajtót. Beszédeik elsősorban nem a tartalmuknál fogva, hanem pusztán elhangzásuk ténye miatt váltak eseménnyé. Az érdeklődés sokkal nagyobb volt, mint amit az eredmény érdemelt volna.
(A szerző politológus)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
