„Idegeneket sosem gyűlöltem, sosem vetettem meg csupán azért, mert idegenek; soha ellenségemet meg nem aláztam, csak mert ellenség. Jobban örültem, ha barátokra tettem szert, mint ha ellenségeket törtem le.” Az idézetet olvasva nyilvánvaló, hogy a filozófus – és katona – császár Marcus Aurelius aligha állhatna a 2015-ben regnáló magyar kormány és kormánypárt szolgálatában mint kommunikációs igazgató vagy bármilyen tanácsadó. Igaz, aligha tartanának rá igényt, hiszen az igényt – bármire: gyűlöletre, hűségre, lojalitásra, szolgalelkűségre, rajongásra, szeretetre – a kormány kommunikációs politikája teremti.
Legutóbb Kocsis Máté, Józsefváros fideszes polgármestere szolgáltatott erre példát, amikor így írt augusztus 4-i Facebook-bejegyzésében: „A nemrég felújított II. János Pál pápa terünket teljesen tönkretették a népvándorlók. Sátrakat építenek, tüzet raknak a parkban, szemetelnek, őrjöngenek, lopnak, késelnek, rongálnak. Ennyi emberi ürülék pedig még soha nem volt közterületen.” Meg aztán olyat is odavetett, hogy „Meg fogjuk védeni a közvagyont és minden törvényes eszközzel garantálni fogjuk a józsefvárosiak biztonságát!”, és különben is, mennének inkább Zuglóba, ahol a PM-es Karácsony Gergely a polgármester, aki „mindent megad nekik: szállást, kosztot, sőt a pártja még az amúgy veszteséges fővárosi tömegközlekedést is ingyenessé tenné számukra. Majd a magyar adófizetők állják a bevándorlók helyett a számlát…”.
A harmincnégy éves, vasalt öltönyökben járó politikus bejegyzése kommunikációs mestermunka. Hűen példázza mindazt, amit a Fidesz–KDNP kormány ma képvisel, s ahogyan tematizálja a közbeszédet: érzelmi síkra terel, démonizál, ellenségképet teremt, majd miután biztonságot ígér, azon nyomban besározza politikai ellenfelét. Mindezt most egyetlen üzenetben.
Érzelmi síkra terel, mert eleve bűnözői attitűdökkel ruházza fel a menekülteket, miközben egyetlen szót sem ejt arról, hogy ezek az emberek menekülnek, kiszolgáltatott helyzetben vannak; leginkább megértésre, türelemre, támogatásra szorulnak, amíg helyzetük nem rendeződik. Polgármesterként Kocsis Máté nem sok szolidaritást mutat velük, és eszébe sem jut, hogy emberibb környezet megteremtésével segítsen rajtuk – például azzal, hogy több mobil vécét, mosdót, szemetest biztosít. Ehelyett – illeszkedve a kormány harci retorikájához – csak azt ígéri, hogy megvédi a közvagyont. És garantálja a józsefvárosiak biztonságát. A menekültekét nem. Másrészt úgy akarja kezelni a menekültek helyzetét, ahogyan a trehány közútkezelők teszik, akik inkább kitesznek egy 30-as táblát a kátyús útra, és hangozgatják, hogy vigyázz, az út járhatatlan – ahelyett, hogy felújítanák az utat. Démonizál és ellenségképet teremt – éppen csak azt nem írja, hogy „ezek” –, mert aki őrjöng, lop, késel és rongál, az megvetendő, utálatos és félelmet keltő. Miközben bárki, aki kiment a térre, semmi olyan démonit nem tapasztalt, amit Kocsis állít; viszont annál több megbélyegzett embert látott. És Kocsis azon nyomban besározza politikai ellenfelét is – mondván, Zugló bezzeg, ám az ellenzék bűnös, és bármit akarjon is, azt csakis bűnös módon teheti –, mert mindaddig, amíg a másikat támadja, hallgathat arról, mit is (nem) csinál ő valójában.
Ilyen egyszerű a kommunikációs képlet, és ilyen is marad mindaddig, amíg az ország elviseli, hogy választott képviselői azt tegyenek, amit akarnak. Kocsis Máté ezúttal sem tett mást, csak azt, amit kenyéradói elvárnak tőle. A politikust 2012-ben maga Orbán Viktor nevezte ki a Fidesz kommunikációs igazgatójának, vagyis pontosan tudja, hogy minden szónak jelentése és jelentősége van, még akkor is, ha szemenszedett hazugság.
S ha már szóba került Marcus Aurelius… Ha valaki, ő aztán tudja, milyen háborúzni. Egész uralkodása alatt komoly küzdelmet vívott a Római Birodalomba benyomulni szándékozó „barbárok” ellen. Csakhogy micsoda különbség van hatalom és hatalom között! Mert benne megvolt a bátorság, hogy szembenézzen saját gyöngeségeivel – egy jobb és élhetőbb világ megteremtésének érdekében. Ám azok, akik most pökhendi módon császárnak hiszik magukat, vagy uralkodásra vágynak, még a félelmeikkel sem tudnak szembenézni – csak félelmet kelteni. Nekik álljon itt még egy idézet Marcus Aureliustól: „Hiszen együttműködésre születtünk, mint a lábak, a kezek, a szempillák, vagy mint a felső és alsó fogsor. Egymással ellenségeskedni természetellenes: márpedig ellenségeskedésszámba megy, ha bosszankodunk vagy elfordulunk egymástól.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
