F. Szabó Kata: Vitathatatlanul

„Az oktatási rendszer lassan változik, de mára vitathatatlanná vált, hogy az az út, amelyet néhány éve kijelöltek, helyes irány volt” – nyitott ablakot a Fidesz alternatív valóságára Palkovics László oktatásért felelős államtitkár kedden, amikor éppen iskolaigazgatókat nevezett ki ünnepélyes keretek között.

Részben olyan igazgatókat, akiket senki nem akart – sem a pedagógusok, sem a diákok vagy éppen a helyi önkormányzat –, kizárólag a minisztérium, amelynek egyre világosabb célja, hogy bólogatójánosokat emeljen az iskolák élére. Hiszen a hasonló keresztnevűekkel már egyébként is jó a kormányzat tapasztalata, remélhetőleg ők is aláírnak majd mindent, amit eléjük raknak. Palkovics univerzumában az oktatásban végbement változások eredményeképpen már „mindenki tisztán lát”, tudja, mi a feladata és milyen elvárásoknak kell megfelelnie. Talán csak a komplex természettudományos tantárgyat oktatók tapogatóznak még a homályban, az államtitkár által barokkos túlzással „science”-ként emlegetett óráknak – amelyek a szakgimnáziumokban egyesítik a fizika, biológia, kémia, földrajz tárgyakat – egy évvel a bevezetés után sincs még tanári segédanyaga vagy tankönyve, de nem érdemes fennakadni az ilyen „apróságokon”.

Mi, akik az oktatást nem Palkovics – a világot szivárványszínűre festő – szemüvegén keresztül látjuk, immáron hetedik éve írjuk le a tanévkezdés előtti hetekben: az iskolákra, az ott dolgozókra és egyáltalán nem utolsósorban a gyerekekre nehéz, zavaros tanév vár. Most sincsen ez másképp, mert bár az államosítással kapcsolatos viharok – eszközhiány, kifizetetlen közüzemi számlák, tisztázatlan jogkörök – megoldódni látszanak, egyáltalán nem nyugodhatnak meg, akik az iskolát egy olyan helynek képzelik, amely felkészíti a gyerekeiket a 21. század kihívásaira, miközben nyugodt, támogató, ad absurdum derűs környezetben kiteljesíthetik képességeiket.

Igaz, ebben a tanévben valószínűleg „csupán” a korábbi években nyakukba rakott terheket cipelik majd tovább az iskolák és a gyerekek, miközben a látszólagos nyugalomban készül az új Nemzeti Alaptanterv, olyan korszerű és innovatív ötletekkel, mint a „hazafias és honvédelmi nevelés” a testnevelésórákon.

Hiszen mi más problémája lehet a jövőben a most felnövő generációnak, minthogy nem töltött elég időt a lőtéren vagy nem elég egyenes gerinccel üli meg a lovat?!

A NAT-tal kapcsolatos hírek az ilyen vadhajtásokat leszámítva sem biztatóak – egyáltalán nem biztos, hogy megoldja a gyerekek túlterheltségével kapcsolatos problémákat, fenekestül felforgathatja viszont az iskolaszerkezetet, amennyiben valóban 9 évfolyamossá teszi az általános iskolai képzést. Ami ugyan nem ördögtől való gondolat, de plusz egy év egy rossz rendszerben csak elmélyíti a problémákat. Ráadásul újra előkerült az ötlet, amely egyes kistelepüléseken megszüntetné a felső tagozatokat, a gyerekek úgynevezett iskolaközpontokban folytatnák alsó után a tanulmányaikat – azt, hogy ez pontosan milyen hatással lenne az oktatás színvonalára és a gyerekek (na meg a települések) életére, ma még csak találgatni lehet.

Nagyobb baj, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a kormány is csak a találgatásokig jut hasonló döntések meghozatalánál.

Ennél is aggasztóbb, hogy egyre több jel utal rá: a kormányzat szisztematikus munkával beteljesíti azt, amit a szakértői szemek már a 2011-es Széll Kálmán-tervből is kiolvashattak. Ebben fogalmazódik meg először, hogy „hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között”, a gazdaság pedig komoly munkaerőhiánnyal küzd, különösen a kétkezi szakmák esetében. Majd egyenesen arra a következtetésre jut, hogy az államadósság növekedésének és újratermelődésének egyik oka, hogy „rossz irányba képezzük gyermekeinket”.

Mindebből egyenesen levezethető a ma már világosan látható tendencia: minél kevesebb diákot a kormány tagjai által előszeretettel feleslegesnek bélyegzett egyetemi képzésekre és az ezek előszobáját jelentő gimnáziumokba. Amelyek megszűnéséről egyelőre még nem hallani, de a férőhelyek száma a szakértők szerint szépen lassan már elkezdett csökkenni, korábban ugyanis sok „vegyes iskola” működött, ahol a szakközépiskolai képzések mellett gimnáziumi osztályok is működtek. Mióta a ma már szakgimnáziumnak nevezett intézmények a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerültek, ezeknek az osztályoknak a jó része már nem indult el. 2019-től pedig jöhet a kötelező gimnáziumi felvételi, amelynek bevezetésével a kormány gyakorlatilag annyi gyereket szorít ki a még minőséginek tekinthető oktatásból, amennyit csak akar. Hátha csökken az államadósság meg a munkaerőhiány. Ami biztosan csökken: a magyar gyerekek boldogulási esélye.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!