Neked, bizony, mert lássuk be, nem életszerű, hogy egy szép reggel Felcsúton
Orbán Viktor felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen és elkezd levelet írni, tiltakozni. Az viszont nagyon is életszerű, hogy Magyarország miniszterelnöke valami olyasmit talál mondani, például a Fidesz–KDNP lillafüredi, kihelyezett frakcióülésén, hogy: lássuk be, nem életszerű, hogy egy szép reggel Miskolcon Pilz Olivér felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen, és elkezd levelet írni, tiltakozni.

Most ne abból induljunk ki, hogy miniszterelnök ennél rosszabbat aligha mondhatna, mert az azt is jelentené, hogy meg sem fordul a fejében, Magyarországon bármi is tragikus helyzetben lehet – és nem csak az oktatás. Induljunk ki abból, hogy mindezt azért mondaná, mert egy szép reggel Felcsúton felkelt, és felismerte, évek óta elodázta a magyar oktatásügy rendbetételét, és rendkívül elégedetlen, mert hagyta, hogy egy KLIK nevű oktatási szörnyeteg rátelepedjen az iskolákra. Az értelmetlen rendeletek pedig olyan sok feszültséget összegyűjtöttek az évek alatt, hogy ideje volt már a tiltakozásnak.

Ugyanakkor érdemes felidézni azt a dakota közmondást is, miszerint kár népmesei fordulatot keresni ott, ahol nincs. Vagyis hamar elfelejthetjük a jé, milyen jó fej miniszterelnöke van Magyarországnak gondolatot, ha Orbán Viktor valamiért külső erők által gerjesztett akciónak tartaná a pedagógusok tiltakozási hullámát, és szerinte annak nincs semmilyen kiváltó oka. Mondjuk, el is árulta kedvenc házi rádiójának műsorában, ahol időről időre felkérdezik országmentő terveiről, hogy bár 2010-ben tragikus állapotban vette át az oktatást, mégis minden a jó irányba halad. Nos, erre még te sem gondolnál, ugye, Olivér, s talán még Orbán Viktor szavazói sem 2010-ben, ha a miniszterelnök úr 2016-ban kapásból ellenséget látna ott, ahonnan jogos felvetés, ésszerű javaslat érkezik; vagy éppen ellenzéki összeesküvést vélne felfedezni a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak levelében, csak mert le mertétek írni, hogy valaki itt valamit nagyon elrontott, rendszerszinten, évek alatt, amit ideje volna már igencsak gyorsan orvosolni. Erre meg jönne a válasz, Olivér… Az ország szocializmusban, elfuserált rendszerváltásban, később csak politikusi munkában, ellenzékben, kormányon, ellenzékben, majd fülkeforradalomban edződött miniszterelnöke, aki ma már egyszerre szabadságharcos és terrorelhárító, sőt Európa védelmezője, olyannyira lekicsinylően, gőgösen és kevélyen szólalna meg gyermekeket, szülőket, tanárokat és oktatókat érintő ügyben, hogy az már több mint elgondolkoztató volna. Épphogy csak nem sok-sok megbújt kissorosgyörgyöt vélne felfedezni bennetek, tanárokban, bár tudom, nem kellene tippeket adnom neki.

A helyzet viszont több mint drámai. És ne vedd a lelkedre, Olivér, hiszen bár hozzád szólna Orbán Viktor, a te nevedet illesztené a mások által csibészesnek tartott retorikai mondatfűzésébe, ám minden magyar állampolgárnak üzenne: így bánik azzal, aki fel meri emelni a szavát, akinek szakmai, emberi alapon önálló gondolata van arról, hogyan lehetne megállítani a rohadást, azt, amitől darabjaira hullik a társadalom egyik alappillére – és idővel az összes többi. Azt is tudom, válaszoltál a kormányfőnek, bár az ő hűséges sajtós Trabantja, Havasi Bertalan provokációnak nevezte, hogy Orbán Viktor bármit is mondott volna rólad vagy veled kapcsolatban.

Nagyon szellemesen írtad azt, hogy „Mögöttem csak egyvalami áll: a tábla az iskolában”, bár kiolvasható ebből némi keserűség is. Mert, persze mennyivel jobb lenne, ha egy egész kabinet, egy egész parlament állna mögötted, és nem lenne szükség arra, hogy levelet kelljen írnod, írnotok a lassan már a Kékesnél is magasabban tanyázó hatalmasságokhoz. Te a számok embere vagy, Olivér, így pontosan tudod, hogy valós szám négyzete nemnegatív. A mai hatalmi politika viszont ebből legfeljebb csak annyit ért, hogyha sok pénz megy el stadionokra, haveroknak és rokonoknak állami földre, kastélyra vagy műkincsvásárlásra, akkor kevesebb marad oktatásra. Arra pedig érzékenyen reagál minden hatalom, ha újra kell osztania jól tejelő rendszereit, mert könnyen magára maradhat a nemosztogatásban.

Ezért sem kell csodálkozni azon, ha lassan Orbán Viktor is kezd úgy viselkedni, mint Marie Antoinette 1789-ben, aki népének nyomorúságáról hallva azt találta mondani, hogy ha nincsen kenyerük, egyenek kalácsot – bár, az igazsághoz hozzátartozik, hogy XVI. Lajos felesége sosem mondott ilyet. Csak hát akár mondhatta volna.

Mert, lássuk be, a politika már csak így működik. Az emberi emlékezet pedig olyan, hogy idővel kiesnek arcok, hangok, barátok, események, mondatok. Egykor Orbán Viktor is éppen attól a világtól féltette Magyarországot, mint amilyet végül épített. Te és a tanár társaid most megmutattátok e világnak egy kis szeletét. Elnézve a miniszterelnök úr emlékezetét és hatalmi jókedvét, alighanem dühös lehet magára, hogy – lám, milyen messze jutott önmagától, és milyen közel félelmeihez. Ezért is van szükség arra, hogy a társadalom még éber és kreatív gondolkodói elmondjátok neki, ha kell, sokszor egymás után, hogy mi az életszerű és mi nem az.
 

Barátsággal

F. Tóth Benedek
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!