Téved Gulyás Márton aktivista, amikor azt hiszi, hogy az MSZP eltörlése nélkül semmi esélye a magyar baloldalnak a Fidesz ellen.
Tévedése pedig alighanem éppen abból a helytelen és hibás, már-már önámító nézőpontból fakad, hogy a Fideszt le kell győzni. De ez a nézőpont általában véve nemcsak az amúgy már nemcsak általában, hanem lassan konkrétan sem létező baloldal hibája is. Már ha lehet hibája egy oldalnak, s nem inkább azoknak, akik oda tömörülve képviselnek bármiféle eszmét; látják, értik és magyarázni is tudják a világot értékei és mértékei szerint. Merthogy mindaddig, amíg csupán a cél, és ennek alárendelve eszköz is, hogy a Fideszt le kell győzni, mégpedig „minden körülmények között”, éppen az tűnhet el és tűnik is, aminek a baloldal leglényegének lennie kellene. Nevezetesen: mi is; mit és kit képvisel; hová is tart; s legfőképpen, milyen értékek és mértékek mentén. Az önmagában kimondott vélemény már régen nem elegendő, ha nincsen mögötte vízió. Emelt hangon szónokolni sem érdemes gyéren rakott mikrofonok előtt, különösen úgy nem, hogy az utóbbi években már csak lebutított alany-állítmányos mondatokba sűrített félelemre mozdulnak a polgárok. Valójában rezzennek.
Egy ilyen térbe beleordítani olyanokat, mint amit Gulyás is tett mikroblogján, címezve az MSZP-nek, „Most megígérem neked, minden erőmmel azon leszek, hogy megszűnj, hogy pokollá váljon az életed, mert amíg vagy, addig a Fidesszel szemben esélye nincs semminek”, teljesen felesleges. Olyan ez, mint vizet forralni az ebédhez, majd hagyni kihűlni, hiszen úgysem kerül semmi a lábasba. Azt, persze, érteni lehet, hogy a Fidesz ellen gyülekezők táborában úgy hiszik, hangosak, miközben belülről nézve is legfeljebb csak visszhangosak. Ilyen a Fidesz által még szabadon hagyott lötyögős társadalmi tér akusztikája. Ebben a térben ráadásul igazából még csak nem is tömörül senki. Még csak nem is baloldal a neve. Térnek tér, társadalminak is társadalmi, de úgy tűnik, bóklásznak csak arrafelé. Ráadásul nem is csak képletesen szólva építenek palánkvárakat az egymást érdekeik egyezőségéig mindenképpen barátoknak tartó barátok, a csapóhidat az első adandó alkalommal nagy élvezettel dörrentik rá az érkezőre, vagy éppen távozóra.
Az volna a csoda, ha az egymást támadó és szapuló hangzavarban megszületne az, ami a regnáló hatalom alternatívája lehetne. Persze, lehet azt gondolni, hogy a harcos retorikát használó, kommunikációjában a csontig ható félelemre támaszkodó miniszterelnök ellen csakis harcos és csontig hatoló kommunikációval lehet válaszolni, csak éppen az mitől volna alternatíva. És érthető az is, csak éppen felesleges, ha a mai lenyúlós, közpénzosztogatós, államilag támogatott korrupciótól szenvedő, a törvényeket önkényesen hajlító országban – vannak, persze, haszonélvezői is és dörgölődzői is elegen – olyan kétes erények mentén próbálkoznak sikereket elérni a tehetetlenek és elkeseredettek, amelyek nem sokban különböznek azoktól, amiktől szenvednek.
S még az is lehet, talán azt is észre kellene venni, hogy ebben a nagy Fidesz-legyőzési hevületben már az az oldal sem egységes, ami ellen olyan hevesen küzdene Gulyás Márton. Mert ha csak a terrorista migránsokkal riogató magyar kormány állami propagandáját vesszük alapul, az legalább annyira káros, mint amennyire túlzó az ellenoldal „öleljük keblünkre a migránsokat” hozzáállása. Az igazság ugyanis alighanem a kettő között van. A terrorizmustól ráadásul, igaz, lehet ellene tenni, még Orbán Viktor sem tudja megvédeni a magyarokat, sem Európát, és erre az ellenzék sem képes. Vagyis az sem járható út, ha homlokegyenest kommunikációt nyom a baloldal, mert a hazugság ellenoldala nem feltétlenül az igazság. Olyan ez, mintha a kiváltságos haveroknak és rokonoknak juttatott földek és javak ellentételezése – és orvoslása – csakis az osztogatás lehetne – boldognak, boldogtalannak.
Vagyis alighanem éppen azzal lehet legkevésbé legyőzni a Fideszt, hogy márpedig a Fideszt le kell győzni. Mert mindaddig, amíg nem mutatja meg magát egy valamire is adó kormányváltó erő, olyan, amelyiknek mondanivalója, önképe és cselekvőképessége erősebb a Fidesztől való félelménél, nem kell csodálkozni azon sem, ha önmaga tehetetlenségétől visszhangos – óvatosan írom ide – a baloldal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!