Háborút ígér az ősz. Erről szólt legalábbis az augusztus 20-i állami ünnepi beszédek sora. Úgy tűnik, eljött a tettek ideje, kevés már a harcos retorika. Menni kell előre, sohase hátra. Menni, hiszen négy év alatt kiüresedett a tartalommal sohasem telítődött elmúltnyócévezés; az emberek pénzével együtt foszlott semmivé a nyugdíjvagyont védő kommunikáció; egyre izmosabb a rezsicsökkentés misztériumában kételkedők tábora; és az olcsóbb állam jegyében akkora mesés vagyont halmoztak fel pár év alatt állami vezetők, hogy talán még a vagyonosodásuk mögött álló, folyamatosan hivatkozott családtagoknak is feltűnt, nincs is ennyi pénzük. A Publicus Intézet legfrissebb kutatásából pedig az is kiderül, hogy a magyarok 72 százalékának nem tetszik az, amit az Orbán-kormány művel, a bizonytalanok több mint 80 százaléka tartja hiteltelennek a kormány tevékenységét, s még a Fideszre szavazók egyharmada is csupán érzelmileg húz a kormánypárthoz.
Ami azonban tanulságos: erős és határozott jövőképpel rendelkező alternatíva hiányában az Orbán-kormány térdre rogyva is azt csinál, amit akar. Talán, ha nem dörömbölne több százezer menekült Európa kapuinál, nem is tudna mást tenni, csak térden csúszva politizálni, most azonban talpra állhat, kihúzhatja magát, mondván, valakinek meg kell védenie a hazát, s na, jó, duzzogva Európát is. A külső fenyegetés réme új erőt és soha nem látott bátorságot ad a hatalomnak, s míg Európa keresi a közös megoldást (Triton- és Poszeidon-művelet), Magyarország megint külön úton jár.
A miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János szerint már nem is pár százezer, hanem egyenesen 60 millió menekült közelít felénk, így nyilván más megvilágítást kap az a tény, miért kell már szeptemberben több ezer – nyilván gyorstalpalón kiképzett – határvadászt vezényelni az ország déli területeire, és, persze, mindjárt börtönbe is kellene zárni azt, aki kopogtatás nélkül érkezik hozzánk. És megszólalt, persze, Hende Csaba honvédelmi miniszter is, aki lényegében bejelentette, hogy – az amúgy NATO-tag – Magyarország fegyverkezik, mert „csak akkor maradhat meg az ország, ha van hadseregünk,” és különben is, ha az „országnak jó hadserege van, le tud ülni a nemzetközi tárgyalóasztalhoz”. Hm... Pedig ha tudná a miniszter úr, hogy régen rossz, ha tábornokok ülnek tárgyalóasztalhoz. De ilyen kiélezett helyzetben szinte már kötelezőnek számít, hogy megszólaljon boldog-boldogtalan, ahogyan tette ezt Boross Péter exminiszterelnök: felbátorodva bevándorló-cigányozott egy interjúban, és kijelentette, hogy „nemzetünk sorsa mindent megelőz ebben a kérdésben, a humán megfontolásokat háttérbe kell szorítani a válság kezelésében”. Rémisztő mondat, hiszen még egy lekváros bukta elkészítése is humán kérdés, nemhogy a menekültügy kezelése. Áder János államfő ünnepi beszédében pedig csupán a klímaváltozás, az iszlám fenyegetés, a terror réme és az új hidegháború kapcsán tudta azt üzenni az országnak, hogy csak „rajtunk múlik, hogy a helyi közösségek megtartó erejét veszélyeztető törekvéseknek ellenállunk-e”, miközben egy augusztus 19-i tette éppen saját szavainak ürességét bizonyítja, amikor is a tudományos élet példátlan bénultságát kihasználva professzorrá nevezte ki a miniszterelnök kedvenc kézilabdázóját. Huszadikán kicsit másként csengett a szó a szájából, amikor azt találta mondani, hogy a „haza minden előtt”.
S ha valamivel gond van nálunk, akkor talán éppen ezzel: a haza csupán hivatkozás. A hatalom megszerzése és megtartása érdekében szépen megírt, szívhez szólóan elmondott politikai beszédek kedvelt Kölcsey-idézete. Ám ha békében is csupán dallamos szólam, mennyit érhet háborúban? Alighanem mindent. Mert akkor telítődik meg szívvel, lélekkel és értelemmel. Akkor, amikor már késő. Mert hibás az a hatalmi logika és kommunikáció, amely azzal számol, hogy egy háborúban összefog és összetart mindenki. Erre békében volna szükség, s akkor talán nem lennének háborúk sem. De ezt ebben az országban csak kevesen értik – azt viszont tudják, hogy Magyarország menjen most bár háborúba is, alighanem vesztesen indul a csatába; s nyerjen meg bármilyen háborút is, vesztesen tér haza.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
