Köszönő viszonyban sincs a tényekkel a kormányzati propaganda. Bár Orbán egyik székről a másik emelvényre dobbantva tartja a faluházátadókat és pelenkagyár-avatókat, a beruházási ráta mégis alacsonyabb, mint a rendszerváltás óta bármikor. Márpedig a jövőnk és a gazdasági felzárkózásunk a befektetéseken múlik.
Ebben a kormányzati ciklusban minden megtermelt 100 forintból csak 18 forintot költünk új gépekre, épületekre és a régiek pótlására, javítására. Míg a Horn-kormány, az első Orbán-kabinet és a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok időszakában átlagosan 24 forint volt a felhalmozás. Nem véletlen, hogy a rendszerváltást követő gazdasági összeomlás utáni másfél évtizedben gyorsabban nőttünk, mint Ausztria. Az elmúlt négy év azonban már a leszakadás időszaka.
A napokban közzétett OECD-jelentés sem fényezi országunkat. A tagországok közül Magyarországon vannak a harmadik legtöbben azok, akiknek még az ételvásárlás is anyagi gondot okoz. A magyarok 30,8 százaléka adott igen választ arra a kérdésre, hogy „volt-e az elmúlt 12 hónapban olyan alkalom, amikor nem volt elég pénze élelmet vásárolni magának vagy családjának?”. Ennél többen csak Törökországban és Mexikóban válaszoltak igennel. A „helyezésünknél” is riasztóbb a hazai adat romlása: 2007-ben még csak a megkérdezettek 17 százalékának okozott gondot az élelmiszer-vásárlás.
A választások előtti kormányzati osztogatás sem tudja elfedni, hogy komoly gondokkal küzd a költségvetés. Legalább két kockázat már most is kikandikál a kampányköpönyeg alól. És egyik felismeréséhez sem kell közgazdászprofesszornak lenni. A gyenge forint és a növekvő államadósság józan paraszti ésszel is felfogható.
Emlékezhetünk még, hogy a kormányzati ciklus elején az államadósság elleni harc volt az orbáni gazdaságpolitika „első bevetése”. Nos, a rövid életű államadósság-barométert, mely a 80 százalék alá kúszást volt hivatott mutatni, nem véletlenül szerelték szét. A választások előestéjére sikerült a GDP-arányos adósságrátát 84,4 százalékra felhúzni. Márpedig az államadósság nem más, mint az egymásra rakódó költségvetési hiányok „kövülete”: ha emelkedik az adósság, nő a megszorítások esélye.
Arról sem feledkezhetünk, hogy az idei költségvetést 296 forintos euróra tervezték. Idén immár tartósan „együtt élünk” a 310 forintos euróval. Nem nehéz „kimatekozni”, hogy ha nem tud 80 százalék alá bukni a GDP-arányos államadósság, melynek 40 százaléka devizahitel, akkor az ország évi termelésének legalább 32 százalékát érinti az árfolyamváltozás. Magyarán minden 10 forintos árfolyamgyengülés a GDP 1 százalékát jelenti. Ami durván 300 milliárd forint. Vagyis az euró drágulására 10 forintonként tervezhetünk magunknak egy 300 milliárdos megszorítócsomagot. Persze a választások után…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
