Nem lehet elmenni mellette anélkül, hogy a valagára ne csapnánk. A pucér férfinak. A pucér rollerező fazon gránitszilárdságú popójára. Legalábbis a kislányom ebben nem ismer pardont. Apu, menjünk a pucér pasihoz, követeli fennhangon üvöltve az utcán. Így aztán a belvárosi sétaútvonalunkat mindig ehhez a boterói dundiságú alakhoz görbítjük. És a seggére csap…
Immár 10 éve testesedik az V. kerületben a Váci utca és a Duna utca sarkán ez a Boldi-kőzet (Szmrecsányi Boldizsár alkotása) – az orcáját nyakatekert pózban az égnek fordító, szájcsücsörítő, mezítelenül gördülő, sima bőrű pojáca. Talán azért is fordította szemeit a magasba, hogy segedelmet kérjen: a kislányok pimaszsága csupán a kutyák szükségleteivel vetekedik, akik szorgalmasan öntözik járművének kerekeit. Vagy a turisták vakuitól védi így a szemét, annak ellenére, hogy ezért van itt – örök hajtásban, látványosság céljából helyezték ide.
De miért pont ide? – talán ezen töpreng ez a robusztus alak maga is az egykori Tiszti kaszinó és az egykori Matild-palota (épp luxushotellé alakítják) között félúton.
Csak. Miért ne? Jópofa és kész. A gyerekek imádják. A Váci utca, ugye, eleve palimadársétány, magyarosch látványpékség. Egy gömbölyded, korpulens alak, aki már csak segédlettel mozgatja a testét (ellenvélemény: dagadt, de mégis a természetével össze nem egyeztethető mozgásformát űz, ez ám a küzdő, micsoda férfi!), meghozza a kedvet az evéshez.
Nem mellesleg tényleg állhat bárhol – 2015- ben például a szobrász egy színben és anyagában eltérő (és mintha karcsúbb is lenne) ikertesóját sikerrel adta el Balatonalmádiba, ott egy parkban kerekezik.
Javaslat: minden magyar városba köztérre vele, részint a fenékre paskoló gyermeki örömök kiélése, részint a reális hazai testkép és a „mégis megmutatom”-virtus ambivalenciájának piedesztálra emelése végett.
FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
