„Hozzászoktam bizonyos körülményekhez, nagyon edzett vagyok. Éltem már egypárti diktatúrában” – bátorította magát is Győri Péter, miután a héten elfogadta az összellenzéki felkérést, hogy induljon el a józsefvárosi polgármesteri székért. (A Jobbik nem állt mögé, de nem is indul ellene.)
Az idő előtti versenyt azért írták ki, mert Kocsis Máté a Fidesz parlamenti frakcióvezetői posztjára cserélte a „nyócker” vezetését. Ha itt az ellenzék nyerne, olyasféle dührohamot váltana ki, mint Márki-Zay Péter, amikor Lá- zár városában verte meg a Fidesz emberét.
Márki-Zay választási jelmondata egy idézet volt: „Azért a víz az úr”.
A nagy hullámok azonban a parlamenti választásra elültek, a legtöbb helyen besimult a víz. Felül a gálya.
Alul a kérdés. Lehet-e a tartós siker reményében magányos hősként szembeszegülni ezzel a hatalommal? És fordítva: lehet-e másként? Van-e más választás, amikor a centralizációval, a demokratikus mozzanatok le- építésével és a civilellenes háborúval (nem Sorossal kezdődött, volt előtte pl. Norvég Alap!) elemeire szabdalják szét a társadalmat? Nem tudnak új közösségek épülni, miközben a régiek kopnak. (A Momentum és a Kétfarkú a maga szinte privát társasági indíttatásával az ellenkezőjét bizonyítja, de eddig annyit értek el, mint annak idején pl. Kupa Mihály a köré szervezett Centrum Párttal. Egyszer majdnem bejutottak. De legalább nyitottá teszik a kérdést.)
Ahogy az is kérdés, nem túlvállalás-e, ha valaki egy személyben kormány- és ellenzékváltó helyzetben láttatja magát, mint Márki-Zay.
A Fidesznek bevált forgatókönyve van az olyan helyzetekre, mint az övé. 2010-ben Tétényi Éva Esztergomban átfogó ellenzéki támogatással és óriási fölénnyel verte a magát addigra teljesen lejárató jelöltjüket (Meggyes Tamást). Válaszként az összes erre alkalmas állami szervezet nekiesett a városnak. Adóhivatali vizsgálattól tartozások azonnali behajtásának megkezdéséig és a fideszes többségű közgyűlés folyamatos zárótüze közepette a város élhetetlenné vált. Hosszan nélkülözte a közvilágítást, a szemétszállítást, a tömegközlekedést – épp csak a Dunát nem terelték el onnan. A választók feladták – négy év múltán esély sem volt nyerni a Fidesz ellen.
Ez a film forog már Hódmezővásárhelyen is. Az egymilliárdos tartozást már bemondta a Belügyminisztérium, másik egymilliárdot a szinte szín-Fidesz-közgyűlés rendelt út- és járdafelújításra. Erre sincs már, pláne nem marad semmire, amit az új polgármester akarna. Közben, őt idézve: Máris elindult a legabszurdabb, legalantasabb hazugságok terjesztése, soha nem létező és soha el nem tűnt hatalmas pénzekről, soha el nem követett összeesküvésekről, árulásról, szakmai és vezetési hibákról, politikusi alkalmatlanságról, sikereink negatív hatásairól, erkölcsi és tisztességbeli megítélésemről. Mindennek csak a hazugsággyár kreatív műhelyének képzelőereje szabhat határt.
Nem lesz határ. A helyi sajtó sem az ő kezében van, sőt. A hangnem? Két címet idézek. A Vásárhely24-ből egyet: Vásárhely kamus polgármestere hazugsággal vádolja a médiát. Egy másikat a Promenad.hu-ról: Lázár újra itthon – Vásárhelyen indította a hetet.
Otthon présben és a nagypolitikától sem számíthat sok jóra. A Fideszt nyíltan bűnszövetkezetnek tartja, a megtámadottak válasza ezzel arányos. Meglehet, hogy a térségbe visszavonult Lázár János az ő skalpjával akarja majd bizonyítani változatlan rátermettségét és párthűségét. Márki-Zay egy ellenzéki ernyőpártot képzel el, de nagy fenntartásokkal van az (általa látott) Gyurcsánytól Toroczkaiig terjedő ívvel kapcsolatban. Utóbbi viszont hitelesebbnek tartja még Thürmer Gyulát is Márki-Zaynál. Általában: aligha engednének át neki bárhol nagyobb akciórádiuszt biztosító helyet.
Egyedül pedig nem megy – de legalábbis, csodát kell tenni a politikai életben maradáshoz. Még egy olyan meggyőző személyiségnek is, amilyen az emberünk.
Ilyen kifeszített helyzetben Ady szokott segíteni, kivált, ha tárgyunkhoz szól, mint 1910-ben tette:
„Hát addig csúfolták »paraszt Párizs«-nak Hódmezővá- sárhelyt (…) hogy hirtelen beszélni kezd magáról, mint a magyar intellektuális forradalom új sánc-helye. Nem tudok szebbet és jobbat mondani, mint hogy engem lepett meg legkevésbé Hódmezővásárhely ébredése, kulturális nyugtalansága (…). Így kellett történnie, s így lesz ez még sok el- átkozott szögletében Hunniának… Magyarországon ma az a fontos, hogy az emberek ne aludjanak tovább, s ha alusznak is még, de legalább nyugtalan álmaik legyenek…”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!