„Elképesztő csatornákon keresztül szivattyúzzák ki a pénzt a rendszerből” – mondta Fellegi Tamás energetikáért felelős miniszter a minap egy, az áramárakról szóló sajtóbeszélgetésen. Nem részletezte, hogy kik, és hová szivattyúznak, de a szövegösszefüggésből sejteni lehetett, hogy a sajátos magyar pártfinanszírozás elképesztő csatornáira gondolt.
Mindezt ezért tartom fontosnak, mert a párommal már hosszú hónapok óta erősen törjük a fejünket, hogyan tudnánk spórolni az otthoni rezsin (ezt hívjuk párfinanszírozásnak), s egyre inkább az áram- és a gázszámla került közös érdeklődésünk homlokterébe. A gazdasági válság sajnálatos folyományaként történt létszámleépítések következtében ugyanis jelenleg a családunkban csak a villanyórának és a gázórának van állása. Ráadásul az elnyomás szörnyű évtizedeiben felhalmozott tartalékaink is apadóban vannak.
Alaposan áttanulmányoztam az Elmű-számláinkat. Sajnos azonnal kiderült, hogy miránk nem vonatkoznak az úgynevezett hőszivattyús rendszerek kedvezményes tarifái. Ránk a pénzszivattyús rendszerek tarifái vonatkoznak. Ez az árszabás egyáltalán nem kedvező, sőt, Európában a legmagasabbak közé tartozik. Ezért eddig is igyekeztünk takarékoskodni. Tévét például már csak akkor nézünk, ha nincs bekapcsolva, de most úgy látszik, további megszorításokra lesz szükség. Addig-addig töprengtünk, amíg el nem határoztuk, hogy a nagyfogyasztóink közül takarékossági célból a pártszivattyút próbáljuk kikapcsolni. Leginkább azt tudjuk most nélkülözni.
Már csak azt kell kiderítenem, hogy az áramszámla melyik tétele táplálja a pártszivattyút, mert így név szerint az sehol sincsen rajta feltüntetve.
A szakemberek szinte egyöntetű becslése szerint a pártok menedzselésére fordított összegeknek csak mintegy tizede származik legális forrásból, s kilenctizede fekete pénz. Szénfekete. Ezért gyanús annyira nekem az áramszámlám „Szénipari szerkezetátalakítási támogatás” rubrikája. De akadnak az úgynevezett rendszerhasználati díjak között is gyanús tételek. Egyes feltételezések szerint ugyanis a látszólag örök haragban lévő pártok a háttérben vígan mutyiznak és elosztják egymás között az így-úgy lenyúlt pénzeket. Léteznek is az áramszámlán ilyen tételek, hogy „Elosztói alapdíj A1”, illetve „Elosztói alapdíj B Alap”. Most lehet azon tűnődni, hogy melyik párt az A1-es és milyen alapszervezeteket takar a B, de a legérdekesebb mégis az, hogy ezek szerint az országos magasfeszültségű hálózatba legfeljebb csak két párt van bekötve.
A többit valószínűleg a csatornarendszeren keresztül táplálják.
Sajnos igazán megbízható információk nem állnak rendelkezésemre az elosztói díjak elosztásáról, mert e tételekről még a részletes számlamagyarázatból is csak annyit tudtam meg, hogy ezekből a bevételekből fedezik a hálózat működtetését. A rázós kérdés ez esetben az, hogy a villamos hálózatokról, vagy az alapszervi hálózatokról van-e szó.
Egy nemrégiben benyújtott fideszes törvényjavaslat szerint kilówattóránként 1,20 forintba kerülő új elemet is be kell majd építeni az áram árába. (Jellemző módon egy egészen másról, az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényhez terjesztették be módosító indítványként az utolsó pillanatban, a zárószavazás előtt, valószínűleg abban a reményben, hogy senkinek sem tűnik fel ez az apró betűs módosítás.) Úgy hívják majd az új sarcot, hogy szerkezet- átalakítási díj. Lehet, hogy a pártszerkezet átalakítása miatt lesz rá szükség? Lehet, hogy mégiscsak van valami köze a pártkatonák javadalmazásához? Mindenesetre ugyanebben a módosító javaslatban arról is szó van, hogy a Magyar Villamos Műveknek kell majdan létrehoznia idehaza a gáztőzsdét. (Remélem, szólnak majd, amikor már a gáz is a konnektorból folyik, mert a gyerekek miatt erre háklis vagyok.) Ezek a törekvések nyilvánvalóan arra utalnak, hogy a pártszivattyúk optimális működésének összehangolása céljából egyesíteni akarják a lenyúlható pénzforrásokat és elképesztő csatornákat, amelyek segítségével megpumpolják a lakossági fogyasztókat (más nevükön pumpenproletárokat).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
