Emelem a kalapom a KDNP előtt. Nehezemre esett leírni ezt a mondatot, de most először tényleg ezt gondolom. Erről a szabad szemmel alig látható politikai tüneményről kiderült, hogy elvei vannak. Speciel én egyáltalán nem értek egyet velük, de jelen politikai viszonyaink között tisztelet illeti azt, aki legalább megpróbál elvszerűen viselkedni.
A KDNP a hírek szerint a kormányzó pártszövetség siófoki frakcióülésén úgy viselkedett, mintha valóban létező kereszténydemokrata párt lenne. Kimondták: ha már a kormány forradalmi hevületében alkotmányozni kezdett, és ha már volt kedves felnyitni a magzati élettel kapcsolatos elvi-ideológiai kérdést, akkor ők ragaszkodnak a saját meggyőződésükhöz. Ahhoz, hogy az új alkotmány szövege alkalmas legyen az abortusz teljes tilalmára. Szerintem ez megengedhetetlen. Szerintem ez elfogadhatatlan. Én a nők teljes önrendelkezési jogán nyugvó szabályozás híve vagyok, az állam szerepét nem a nők jogainak csorbításában, hanem a nem kívánt terhességek megelőzésében, a felvilágosításban látom. Nem gondolom, hogy a művi terhességmegszakítást ne kellene szabályozni, de tiltakozom az olyan megfogalmazás ellen, amely korlátozza az egyéni felelősségen alapuló döntések szabadságát.
Ettől még az én véleményemmel szemben álló álláspont legitim, politikailag is képviselhető megközelítés. Szerte a világon konzervatív, kereszténydemokrata pártok küzdenek az abortusz szigorításáért, vagy betiltásáért. Többségük persze némileg kifinomultabban teszi ezt, mint a mi kicsit sárga, kicsit savanyú kereszténydemokratáink, de most legalább kiderült, ők is tartoznak egy elvi-ideológiai közösséghez.
Ebbe bele is bukhatunk – mondta erre a hírek szerint a miniszterelnök. Azok után mondta, hogy a maga formálta alkotmány-előkészítő testület még a KDNP-s javaslatot foglalta a koncepcióba, amit aztán egy fideszes próbált magyarázni, hogy az úgysem így lesz. Végül az látszik kompromisszumnak, hogy marad az eredeti, amúgy inkább konzervatív szöveg, mert azt amúgy sem tartja be senki. Nesze! Tegye fel a kezét, aki tudja ezek után, mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz például az abortuszról.
Bár egyet nem értettem vele soha, hajlamos voltam érteni, mire ez a nagy alkotmányozási felbuzdulás Orbánban. A Fidesz ellenzéki politizálásának lényege a harmadik köztársaság politikai legitimitásának tagadása volt, ebből, vagyis az „új rendszerváltás” ígértéből pedig egyenesen következett az alkotmány változtatásának szándéka. Mára azonban az alkotmányozás politikai legitimációja is szertefoszlott. Odalett, mert az elmúlt kilenc hónapban kiderült, hogy az ellensúlyok eltávolítása a Fidesz valódi célja, önös, rövid távú hatalmi érdekből. Akik pedig dőre mód elhitték Orbánnak, hogy az új alkotmánnyal majd valóban új időszámítás kezdődik, azok is csak szedett-vedett gondolatok zavaros bizottságosdiban elkövetett tákolmányát láthatják. Ahogy egy konzervatív közíró írta a minap: „ha kérhetem, inkább ne járassuk a bolondját azokkal, akik magzatvédő elkötelezettséggel szavaztak a jobbnak remélt jövőre”.
Ők is olyan alkotmányt kapnak, amelynek egyik legfontosabb eleme, hogy tölgyfaág vonja körül a címert – melegíthetnek a varrodák a közbeszerzésre.
Amit látunk, az nem egy új alkotmány, hanem a hatályos lerontott változata. Ha ez így marad, az feladja a leckét az ellenzéknek is. Jó ízlésű ember és demokratikus meggyőződésű politikai párt nem tehet mást, mint legalább négyötödös parlamenti támogatottságot és népszavazást követel – ellenkező esetben ez valóban a Fidesz alkotmánya lesz, nem Magyarországé. De ennek a Fidesz-alkotmánynak a jelenleg ismert szövege még ahhoz is gyenge, hogy érdemi politikai muníciót adjon az ellenzék számára.
Az alkotmányozás, ha Orbán komolyan venné, nem megkerülhető módon elvi állásfoglalás(ok)ra kényszerítené. De ma már képtelen kitörni abból az ideológiai zűrzavarból, amit nyolc éven keresztül csiszolgatott, és ami miatt képes volt egy táborba terelni a kádári paternalista látszatbiztonságra áhítozó bérből-fizetésből élőt, a kilátástalanságba szorult és rasszizmusra hajlamos falusi nincstelent és a főváros hegyvidéki villáinak nemzeti színekre festett kerítései mögül a Kossuth téri tüntetésekre siető úrhatnám polgárt. A karakteres liberalizmusból kis kereszténydemokrata kitérővel alaktalan populizmussá silányult Fidesz-eszmerendszer nem alkalmas arra, hogy az alkotmányozásból fakadó súlyos elvi-ideológiai kérdésekre választ adjon.
A szegény kis KDNP a maga módján megpróbálta. Lefújták őket, mint morzsát az asztalról. Hogy aztán elővegyék azt az ötletüket, miszerint kiskorú gyermek után plusz egy szavazat illetné meg a szülőt. Ez is egyfajta állásfoglalás az élet nagy kérdésében. Nekik ennyit ér. Szavazatot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
