A kormány kapkodó, egymásnak és korábbi ígéreteinek is ellentmondó intézkedéseit bírálva sokan értetlenségüket fejezi ki, hogy a Fidesz–KDNP ellenzékben eltöltött nyolc éve alatt miért nem tudott kidolgozni valamiféle koherens kormányzási programot. Mint annyi más esetben, ezek a bírálatok is igaztalanok.
A Fidesznek ugyanis nem volt szüksége arra, hogy ellenzéki évei alatt tervet készítsen, mivel már régen megvolt részletesen kidolgozott, mondhatni kőbe vésett programja. Nyolcvan esztendeje immár annak, hogy a radikálisan jobboldali politikus, Gömbös Gyula megalkotta 95 pontos Nemzeti Munkatervét, amit ő miniszterelnökként – az egymásnak homlokegyenest ellentmondó célkitűzések konfliktusa miatt – képtelen volt ugyan megvalósítani, de a Fidesz úgy gondolta, hogy érdemes még egy próbát tenni. A Nemzeti Munkaterv politikai törekvései ugyanis, mint például a nyílt tekintélyuralmi állam kiépítése, a parlament kiiktatása és a rendeleti úton való kormányzás, különleges hatalom kierőszakolása a „vezéri” szerepkört betöltő miniszterelnök számára, a meglévő szabadságjogok korlátozása, s végül a polgári és a szociáldemokrata ellenzék eltávolítása a politikai életből, szóról szóra lefedik a ma kormányzó pártok 21. századi politikai céljait.
Nehéz nem meglátni a párhuzamot a gazdasági törekvésekben sem. Nyolcvan évvel ezelőtt például a Gömbös-kormány az életszínvonal javítása érdekében elsőként a szesztermelés liberalizálását tűzte ki célul. Ugye, ismerős? Egy másik kiragadott példa: új munkahelyek létesítése céljából Gömbös felszólította a gyártulajdonosokat, hogy minden ötödik munkás mellé vegyenek fel egy hatodikat, aminek azok készséggel eleget is tettek. De az újak csökkentett fizetést kaptak, s hogy ne támadjon bérfeszültség, a régiek bérét is leszállították. Csattanós válasz ez azoknak, akik kétségbeesett ötletelésnek nevezik a kormány foglalkoztatás- és bérpolitikáját: az effajta intézkedések nem Matolcsy miniszter bal agyféltekéje pillanatnyi működési zavarának következményei, hanem olyan megfontolt lépések, amelyekről a történelem egyszer már bebizonyította, hogy teljesen alkalmatlanok a problémák kezelésére.
Nemcsak a gazdasági és politikai programokban, hanem a kommunikációban is könnyű megtalálni a szoros párhuzamokat.
A „nemzeti” jelző hangsúlyosabb kifejezésre juttatására Gömbös szisztematikus propagandával tette a közbeszéd részévé a nemzeti megerősödés, a nemzeti munkaterv, a nemzeti közvélemény, a nemzeti közakarat, a nemzeti termelés, a nemzeti ideák, a nemzeti közösség, a nemzeti lét, a nemzeti alap, a nemzeti egység, a nemzeti újjáépítés, a nemzeti becsület, a nemzeti hivatás, a nemzeti megújhodás, a nemzeti birtokpolitika fogalmát (Nyerges András gyűjtéséből.)
Mind a Nemzeti Közmegegyezés mai rendszerét, mind az akkori Nemzeti Egység Pártjának politikáját is számos bírálat érte a politikai ellenfelek részről. A se baloldalinak, se liberálisnak nem mondható Bethlen István például ezt nyilatkozta: „A miniszterelnök úrnak az a felfogása, hogy diktatúra csak ott van, ahol katonai erővel feloszlatják a parlamentet s aztán nem hívják össze. Holott lehet diktatúra ott is, ahol látszatparlamentarizmus van, ahol országgyűlés funkcionál, de a szerepe arra van degradálva, hogy áment mondjon a kormány intézkedéseire.” Gróf Apponyi Károly, akit egyébként hírhedten hidegen hagytak a baloldali és liberális eszmék, így nyilatkozott a Gömbös-rezsimről: „Ha egy párt parlamenti többséget biztosítva a politikai hatalmat kezébe ragadta, és a kisebbségnek – amely mögött nemritkán a nemzet többsége áll – tárgyilagos aggályait semmibe veszi, a politika porondjáról az ellenzéket hatalmának súlyával kiküszöbölni igyekszik, akkor totalitásról beszélhetünk.”
A kormányzó pártok részéről most már bevallottan is ezerrel folyik a Horthy-korszak rehabilitációja és restaurálása.
Mondhatná erre persze valaki, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Tényleg nem lehet. Ezért kell lecserélni.
A történelem pótkereke megszólalásig hasonlít az eredetire, de megszólalás után már lényegesen különbözik attól.
A múltbéli események átértékelését nagyban segíti, ha először apránként, aztán mind nagyobb lépésekben visszamenőleg változtatunk a történelmi tényeken. (Menczer Erzsébet fideszes képviselő legutóbbi törvény-előterjesztésében például 1944 őszén már kommunista diktatúra dúlt Magyarországon.)
Megbízható forrásból származó, ám hivatalosan meg nem erősített értesüléseink szerint a kormány a többi között arra készül, hogy az idén ősszel nem a szokásos egy órával, hanem nyolcvan évvel tekerteti vissza az óramutatókat. De ezt mi, polgárok már nem is nagyon fogjuk észrevenni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
