Kéretlenül és ismeretlenül zavarom, nézze el nekem, de oly ritka vendég manapság a jó hír mifelénk, tudja, itt a másik oldalon, hogy ha akad mégis, annak okozója rögvest idollá nemesül. Afféle szalmaszállá. Vagy reménysugárrá. Bár nekem nem kenyerem a magánviszonyok belekeverése a közügyekbe, mivel nem én kezdtem, talán folytatni már nem számít akkora illetlenségnek.
Történt ugyanis, hogy férje, a Fidesz frakcióvezetője volt kedves, ahogy ő mondta, meghajolni a hölgyek akarata előtt. Vagyis a visszaeső módjára elkövetett taplóságok, egy népi kezdeményezés, 100 ezer magyar nő (és férfi) akaratának lesajnálása, az emiatt hajnalra tolt parlamenti vita és az ott elhangzott megbocsáthatatlan mondatok, továbbá az azt követő sunnyogás után mégis lesz törvény a családon belüli erőszakról. Nem kizárt persze, hogy nem is meghajlás, inkább görnyedés történt itt, amiben lehetett szerepe az elmúlt hét felháborodás özönéből összesűrűsödött jókora tökön rúgásnak is, de most nem is ez a fontos, hanem a józan belátás diadala, az. Férjétől tudjuk, hogy ebben az örömteli eseményben két fontos momentum játszott szerepet. Az egyik állítólag a Fidesz női tagozatának közbenjárása. Ha meg nem sértem, én ezt nem hiszem el. A fideszes képviselő hölgyek ugyanis az elmúlt hetekben nem tartották fontosnak ezt az ügyet, olyannyira nem, hogy még a parlamenti vitára sem fáradtak be. A női tagozat képviselői inkább mentegették az őket is megalázó mondatok kiböfögőjét, mert hát udvarias ember Varga István, előre szokta engedni őket az ajtóban – mondták, az ilyennek nyilván minden bunkóság elnézhető. Szóval, ha megengedi, kételkednék kicsinyt a Fidesz női tagozatának eddig sem bizonyított politikaformáló erejében, inkább a másik momentumot látom fontosnak. Azt, amiről az MTI így tudósított: „Rogán Antal megjegyezte, a felesége is világossá tette, ha nem gondolkodik el a probléma megoldásán, akkor ő is részt fog venni olyan célú demonstrációkon, hogy a Fidesz-frakció vegye komolyan a kezdeményezést”. Kedves Cecília, ezt szerintem Ön intézte el. És ezt olyannyira jól tette, hogy cserébe eltekintek annak fejtegetésétől, hogy akkor ebből most mi következik úgy általában a Fidesz törvényhozási gyakorlatára nézvést, hogy miként is készülnek itt a jogszabályok, hogy a beszéd van-e előbb, vagy a gondolat. Hanem, ha megengedi, lenne néhány kérésem, úgy is mint szalmaszálhoz, esetleg reménysugárhoz. Mert ha már így belefogott, lenne itt még dolog.
Hogy a témánál maradjunk: a vállalhatatlan mondatokért egy magas szintről elkövetett jól irányzott bocsánatkérés, esetleg Varga képviselő úr haladéktalan eltávolítása onnan, ahová ő nyilvánvalóan nem való, na, ez jólesne még jó sokaknak. Ha gondolja, közbenjárhatna érdekünkben. A méltósággal függ össze aztán egy másik ügy, tudja, az azeri baltásé. Vagyunk páran, akiknek ez az emberkereskedelem is sérti a méltóságát. Ha egyetért, szólhatna otthon, hogy vállalja már valaki a felelősséget. Mondja el, hogy nem csak a kiadatás felel meg a nemzetközi jognak, de az is megfelelt volna, ha nem adjuk ki. Hogy a szánalmas kenegetés érjen véget már, mert a seb, ami egy ország becsületén esett, csak mélyül így és jobban fáj.
Igazán nem akarnék én rátelepedni az esti beszélgetéseikre, de tudja, az hírlik, alig akad már olyan, akit meghallgatnak ott fönt, abból meg még kevesebb van, aki ellent mer mondani. És innen, ahol mi élünk, valóban úgy tűnik, hogy ott, ahol ők vannak, az már egy másik bolygó. Mások ott a szabályok, mást jelentenek a szavak és a számok is, a valóság is más. Ezért most, hogy Önről kiderült, egyike a meghallgatott keveseknek, két ügyben feltétlen fontos lenne szólnia.
Az egyik a választási szabályok átformálása. Tegye meg, hogy megkérdi, erre vajon mi szükség egy országban, ahol az állam azt is tudja a polgárairól, amit amúgy nem kéne. Tudja, az készül, hogy elveszik, de legalábbis megnehezítik sokak jogát a választáshoz. Ha lenne kedves szólni, hogy egy politikusnak nem illendő dolog a választópolgártól megijedni. Ha ugyanis az nagyobb tömegben akar valamit, eléri így is, úgy is. Higgye el, mindannyian jobban járunk, ha ezt az akaratát a választáson nyilvánítja ki, nem másként.
Végül egy kérés, amit lassan két éve már, hogy unos-untalan ismételgetnek itt páran. Matolcsyról lenne szó, talán ismeri. Ha megtenné, hogy tüzetesebben megfigyeli őt. Hallgasson bele kicsit, miket szokott mondani, aztán vesse össze a számokkal, és mások, bárki, de tényleg bárki más véleményével. Higgye el, tudni fogja kérés nélkül is, mi lenne itt a feladat.
Elnézést, hogy kéréseimmel terheltem, választ nem várok. Azt úgyis észre fogom venni.
Üdvözlettel,
Gál J. Zoltán
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
