Ülhet ott ez a szerencsétlen magába roskadva, nyilván nem érti, mit cseszett el. Pedig most is akkurátusan tanulmányozta a központból kapott kommunikációs paneleket, be is biflázta a vastaggal szedett részeket, ahogy jó katonához illik. Mindig meghallgatja a Főnök beszédeit, esténként megnézi az Echo Tévé betelefonálós műsorát is, hogy képet kapjon a közhangulatról, reggelire Magyar Időket fogyaszt, dossziéban gyűjti a Bayer Zsolt-publicisztikákat, nyitólapjára már beállította a 888.hu-t, szóval, eddig okkal hihette, hogy érti ő a világot, tisztában van az összefüggésekkel, látóköre széles, horizontja tág.
Nem véletlenül választották meg ilyen magas tisztségre a városban, amihez azért kellett az a politikusnak való képesség is, hogy a bonyolult dolgokat ő az egyszerű emberek nyelvén is meg tudja fogalmazni. Így tett most is, egy-két népies fordulat, aztán jöhet a lényeg, amit a pesti nagyurak olyan cirkadalmasan írnak körbe, abból itt, helyben világos beszédet kel gyúrni: a zsidók küldik ide ezt a sok menekülteket, hát nem értik?!
Szentgotthárd fideszes polgármestere elővigyázatlanul dekódolt a héten megannyi kimunkált Orbán-nyilatkozatot, cizellált Rogán-közleményt és lekerekített Kövér-beszédet, hogy tudniillik a menekülthullám mögött „bizonyos üzleti körök” és a zsidó állam áll. Persze ez a „bizonyos üzleti kör” is zsidót jelent az egymásba érő fideszes-jobbikos szubkultúrában, de az egyértelműsítő magyarázat mégis kiváltotta a központ rosszallását. Kósa Lajos frakcióvezető tette helyre a polgármestert, hogy ez csak „magánvélemény’, így. Nem aljas uszítás, nem penetráns antiszemita beszéd, még csak nem is megveszekedett baromság. Hanem magánvélemény. Vagyis belezsidózni a menekültügybe afféle véleményes műfaj. Így hát nem is véleményéért, hanem a „szerencsétlen megfogalmazásért” kért elnézést a polgármester az izraeli nagykövet tiltakozása nyomán, tudatta is közleményében, hogy tőle a legtávolabb „állt és áll”, hogy bárkit, különösen a zsidó vallású embereket megsértsen. Namármost szerintem ez az ember egy ostoba kis nyalonc, aki saját szavaival visszaböfögni igyekezett a miniszterelnöki szinten hangoztatott aljas kis csúsztatások, orbitális hazugságok, esetleg idióta összeesküvés-elméletek egyikét, persze tőlem a legtávolabb állt és áll, hogy ezzel bárkit, különösen a kormányfőt európai léptékű államférfinak képzelőket megsértsek.
Ami a miniszterelnök szájából liberális és baloldali erők szavazatszerző akciója, az a békemenetes nagygyűlésen már „rothschildok és sorosok” üzlete, Szentgotthárdon viszont ennyi csak: a zsidók. Hogy a kormánypolitika gondolati(?) alapját, szellemi(?) keretét immár olyan színvonalú konspirációs teóriák adják, amitől Szaniszló Ferenc is megnyalná mind a tíz ujját, valamint a Táncsics-díját, erősíti a gyanút, hogy a hazai politika határvonalát kétségtelenül átlépő „orbánizmus” mégsem a magyar miniszterelnök egyedülálló képességeinek – támogatói megközelítés – vagy kiváló politikai ösztöneinek – ellenzéki beletörődés – eredménye. Nincs itt, kérem, európai lépték, sem semmiféle végiggondolt hosszú táv. Csak beleszorulás van az unalomig ismert ellenségképzésbe és abba a harcias retorikába, amelynek eredeti célja a hazai kormányzati kudarcok elfedése volt – az e tárgyban kétkedőknek javasolt bármelyik állami kórház vagy iskola meglátogatása.
Az összeesküvés-elméletekre alapozott politika kétségtelen előnye, hogy miközben finoman illeszkedik a magyar néplélekhez, nem igényel semmiféle bizonyítást. Hátránya viszont, hogy nehéz róla lejönni. Ráadásul állandóan emelni kell a tétet, odáig például, ahová a miniszterelnök e héten jutott, amikor európai vezetők „bűnszövetkezetét” és titkos háttéralkuját vizionálta. Ez a titkos háttéralku a menekültek befogadására hajlandó kormányfők találkozója lehetett, amiről amúgy a teljes világsajtó és Juncker bizottsági elnök is beszámolt, úgyhogy némi okkal hülyézte le Orbánt az Európai Bizottság alelnöke a maga diplomatikus módján.
De legalább Brüsszel, annyi év félrenézés után, kezd rádöbbenni, hogy az eredetileg belpolitikai fogyasztásra szánt túlfeszített harciasság már nem „csak” Magyarországot, de az európai politikai kereteket is képes szétfeszíteni. Nem is véletlen, hogy Merkel kancellár már nem szívesen marad kettesben a mi miniszterelnökünkkel. Mert amikor egyre bonyolultabbak a kérdések, akkor van egyre nagyobb igény az ostobaságig leegyszerűsített egymondatos megoldásokra. Orbán hozzájárulása ehhez annyi csak, hogy ő az első, aki – elvben – felelős kormányfőként mond olyanokat, vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonlókat, amiket eddig kizárólag politikai futóbolondoktól hallott Európa. És mindezt akkor teszi, amikor a tőle amúgy teljesen függetlenül felerősödő viták a több vagy kevesebb unióról egyre világosabbá teszik: az európai integráció folyamata nem egyirányú. Vezet út kifelé is.
Na de sebaj, majd ráfogják a liberálbaloldalirothschildsoroszsidókra megint.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
