Nem megy ez nekem, most végképp nem. A karácsonyi cikk nem az én műfajom. Hagyni kellene ilyenkor a politikát a francba, mézeskalácsba mártott tollal szeretetről, békéről, nyugalomról értekezni, lehet kicsit áthallásosan, azért a fahéjillat maradjon. Vessenek bár a rénszarvasok elé, de én ilyet nem tudok. Nem mentség, csak engem nyugtat meg némiképp, hogy mintha másnak se nagyon menne idén.
Az egyik hetilap ünnepi száma például egy tehetséges ifjú szerző, bizonyos Ady Endre írását közli (újra), ünnepinek nem mondanám, „szeretett úri véreim: a serleg tele”, így kezdődik. A serleg – Ady mégse írhatott hócipőt – csordultig tele már, ez lehet az oka, hogy nem árad a karácsonyi hangulat az írásokból az istennek se. Lehet az is, hogy én azzal a kétharmaddal találkozom csak, akik szerint rossz irányba tart az ország – friss Ipsoskutatás eredménye –, a maradék egyharmad meg szóba se áll velem. Mégis, mintha egyre többen lennénk így, teletöltött serleggel, jobb is, ha kiisszuk, hogy aztán az üreset vágjuk neki a falnak erővel. Ehhez lenne kedvem most, azért hozom csak szóba, mert ennek a lapnak az olvasójára bizonyosan tartozik.
„Hallom, megszűnik a Vasárnapi Hírek márciustól” – mutatja az SMS-t az egyik kolléga, egy Fidesz közeli bennfentestől kapta. Vigyorogva írta az ember, abban biztos vagyok. Vigyorogjon csak, ő meg az összes hozzá hasonló rendszerlovag megtett mindent már, hogy így legyen: utánanyúlt a hirdetőknek, becsukatott egy rakat újságárust, hogy helyet csináljon a haver trafikjának, ha innen nézzük, a vasárnapi boltbezárás elrendelése tényleg tűnhet kegyelemdöfésnek. Megszavazták a héten ezt az istenverte törvényt anélkül, hogy beszéltek volna erről bárkivel, vagy csak elgondolkoztak volna egy pillanatig is, mit okoznak vele. Ott pakolászik Orbán Viktor a nappalinkban, Semjén Zsolt nyitogatja a hűtőt a konyhában, a Harrach nevű a hálószobában kuslat, Rogán biztos a táskák közt válogat a szekrényben, pedig nem hívta őket senki, sőt egyre hangosabban mondják nekik, hogy takarodjanak, az életünkből kifelé, takarodjanak. Hogy kinek jó ez a vasárnapi boltbezárás, azt még mindig nem tudja senki, hacsak nem abban a törvényi passzusban rejlik a válasz, miszerint a kormány saját hatáskörben állapíthatja majd meg a kivételezettek körét. Tudjuk, ez mit jelent, haverokat, mutyit, családi összefogásból új lakást, de legalább drága elit iskolát a gyereknek, táskát, bőröndöt, Porschét. Tudjuk, mert kiismertük már őket.
Na, éppen ez az, ami miatt korai még a kárörvendő vigyor az arcokon. Kiismertük őket, hát tudtunk rájuk készülni, itt, a Vasárnapi Híreknél is. Tudtuk, hogy amikor ez a politikai fosszília, a KDNP felveti agyament ötletét, abból még bármi lehet. Hiába mondta minden épeszű ember, az érintettek sora, hogy ez kárt okoz, tudtuk, hogy oda se bagóznak, mert ilyenek. Tudtuk, amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szembement a javaslattal, hogy az nem jelent semmit, mert ilyenek. Tudtuk, hogy amikor Orbán Viktor óvatoskodott a témában, azt sem kell komolyan venni, mert ők ilyenek. Mondjuk, azt nem gondoltuk, hogy Áder János visszaküldi a parlamentnek ezt a botrányos törvényt… na, nem is küldte vissza. Szóval, készültünk mi rájuk és megteremtettük a feltételeit annak, hogy a Vasárnapi Hírek túlélje őket. Hogy ők hol lesznek akkor, hogy vádlottnak szólítják-e őket vagy csak egyszerű képviselőnek, azt nem tudom, de ez a lap tudósítani fog a vasárnapi boltbezárást elrendelő törvény módosításáról. Mert a Vasárnapi Hírek nem szűnik meg, még csak alá se merülünk, úgy bekkeljük ki őket. Ennyi, ami biztos.
Ettől még igaz a statisztika: a mi olvasóinknak nagyjából fele olyan helyen veszi a lapot, ami bezárásra ítéltetett, és az az újság, aminek a bevétele teljes egészében a lapeladásból származik, nagyon nehéz helyzetbe kerül, ha a vásárlást megnehezítik, nopláne, ha ellehetetlenítik sokak számára. A vasárnapi boltbezárás tízezrek munkáját fenyegeti, hogy ebből mennyi az újságíró, az itt és most másodlagos, és tudom, hogy a munkájukat elvesztők helyzetéhez nem mérhető azok búja, bánata és dühe sem, legyenek bár milliónyian, akiknek „csak” a szokásaikat kell átalakítaniuk a kormány miatt. Köztük van 3-400 ezer ember, aki vasárnaponként újságot (is) vesz, benne 20-30 ezer, aki Vasárnapi Híreket. Mi pedig, miközben ezt az egész törvényt, ezt az aljas és cinikus vircsaftot elutasítjuk, felelősséggel elsősorban olvasóinknak tartozunk. Nem is akarunk nélkülük, Önök nélkül dönteni arról, hogy a számunkra lehetséges megoldások közül melyiket válasszuk a megmaradás érdekében. Meg fogjuk tehát kérdezni Önöket, nem is egyszer, de már mától a honlapunkon és a Facebook-oldalunkon. Megtisztelnek bennünket és sokat segítenek nekünk néhány kattintással.
Elnézik talán nekem, hogy nem lett ez egy rendes ünnepi cikk. De azért a végére jut az ilyenkor illendő előremutatásból, biztató jövőképből is: mivel tényleg tele már a serleg, egyre több jel utal arra, hogy nem is olyan sokára lehet majd írni karácsonykor békéről, nyugalomról is.
A vasárnapi boltbezárásokat elrendelő törvény sok olvasónk számára megnehezíti lapunk megvásárlását. Keressük, és meg is fogjuk találni a megoldást, de ehhez szükségünk van az Önök véleményére. Megtisztelnek vele és sokat segítenek nekünk, ha egy kattintással válaszolnak a kérdéseinkre. Íme, az első.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
